Tényleg, mi is az, hogy hátsó gondolat?

Legáltalánosabban elfogadott jelentése az elleplezett szándékra utal. Arra, hogy valaki „még tartogat valamit a tarsolyában”. Társadalmi játszmáink két legjellegzetesebb vonása az elkendőzés és a nyereségre való törekvés, amely azonban a szabályok, a szokások és az elvárások betartásán és kielégítésén keresztül valósul meg. A hátsó gondolat az egyén érdekeinek illúziómentes megfogalmazása, de ezt a kommunikációban eltakarjuk bizonyos általános, mások számára is elfogadható információkkal. Hátsó gondolat nélkül nincs sem stratégia, sem taktika.

Aztán itt van az az értelmezés is, mely szerint a hátsó gondolat az a végső érv, amelyhez megtámadtatásunkkor nyúlunk. Az eszmék itt az önértelmezés hátterének és a hátvédnek a szerepét töltik be. Vagyis amíg az előbbi értelemben a hátsó gondolat sosem eszmei formájában, hanem csak másokat meglepő tettként jelenítődik meg, itt az individuumokat tiszteletben tartó kommunikatív racionalitás egyik alappillére. Tehát csak akkor működik rendeltetésének megfelelően, ha nem ordas indulatok uralják a társadalom mindennapi életét. Ez nyilvánul meg abban is, hogy míg az előbbinek nem létszükséglete a ráció és a moralitás párhuzamossága – mert a másokat legyőzés eszközeként működik –, az utóbbi ezt feltételezi – mert a meggyőzés vagy a tisztes tolerancia összetevője.

No de vannak az egyéneknek „magánhasználatú” gondolataik is, amelyek az agy hátsó rekeszeiben vannak elzárva. Ezek meglétének egyik oka az, amiről G. B. Shaw azt mondta, hogy ha egy nagy ember meg tudná magát velünk értetni, okvetlenül akasztófára kerülne. Eretnek gondolatok nélkül nincsenek nagy eszmék, de a közvélemény szemmel tartása esetén jobb, ha ezen „eredendőket” nem engedjük szabadjára. Ismét csak Shaw-val érvelve: „veszélyes dolog az őszinteség, ha az ember nem is buta egyúttal”, így vagy úgy, a hátsó gondolatok az emberek titkaira utalnak, ezért eredendő kíváncsiságunk is rájuk irányul. Talán azért is, mert ezek azok a „véletlenek”, amelyeken keresztül egy röpke pillanatra megmutatkozik az egyén mássága. Ez a másság azonban minden elvárásunk ellenére sem a szenzációk tartalma, mert még nem íródott meg az a valódi „lélektan”, amely az önértelmezés helyett a hátsó gondolatokat mutatná be meztelen mivoltukban.