Gályák Imbrium tengerén

B. B. torka kiszáradt a nyugtalan várakozásban, mozdulatlanná dermedve töprengett azon, bemenjen-e, életében először kihasználja-e az alkalom adta lehetőséget, hiszen holnap már hiába is keresnék a városban botrányra éhes, rágalmazó, hitelrontó pletykák, melyek hallatán hozzátartozói összevont szemöldökkel csóválnák fejüket, mindenképpen megjegyezve a történteket, hogy idővel valamilyen mellékes apróság kapcsán rákérdezhessenek, részletek felől érdeklődjenek, vagy éppen fennhangon megszidják, lányismerősei pedig, ha szeszélyük ellenében túlságosan messzire merészkedne a bókolásokban, a széptevésben, felemlítenék ezt a szemükben szégyenletes dolgot, kellőképpen lehűtenék, mert való igaz, kevés dologtól félt annyira, mint annak lehetőségétől, hogy nevét szájára vegye a város, sőt őszintén megvallva, leginkább ez tartotta őt vissza mindeddig az ilyen helyek látogatásától, vagy talán a félelem, hiszen könnyen elképzelhető, hogy kudarcot vall, mert bár művelt volt, sok ismeretet gyűjtött össze a testi kapcsolatokra vonatkozólag, neveltetéséből fakadóan visszahúzódó volt, bár már számtalanszor elképzelte, milyen élet folyhat a nyilvánosház falai között, s számított rá, hogy nem várt, meglepő látnivalók fogják elbizonytalanítani, fedezékéből időnként kipillantott, nehogy hátulról váratlanul meglephesse valaki, éppen a szükséges bátorságot gyűjtögette, az elhatározás mérlegének serpenyőjére téve minden érvet és ellenérvet, az ablakokat nézegette, de azok túlontúl magasan voltak ahhoz, hogy bekukucskálhasson rajtuk, ráadásul így kitette volna magát a leleplezés lehetőségének, ezért úgy döntött, vár még egy kis ideig, talán addig történik valami, talán távozik valaki, vagy ellenkezőleg, látogatók érkeznek, ám legnagyobb csalódására az égvilágon semmi említésre méltóra nem figyelhetett fel. Cigarettára gyújtott azzal a szilárd elhatározással, hogy amíg elszívja, eldönti, bemegy-e vagy sem. Mély, erőteljes szippantásokkal dohányzott, a füstöt sokáig tüdején tartotta, mintha még azt sem tudta volna eldönteni, minél hamarabb érjen-e a végére, esetleg hosszasan, mindent alaposan megfontolva várjon addig, amíg már csak a körmei között tudná tartani, mozdulatait nem is tudatosítva, hogy idegességét leplezze, fel-alá kezdett járkálni a járdán, éppen úgy, ahogy délelőtt a katonai parancsnokság előtt tette, s rádöbbenve a hasonlóságra, éppen a bejárattal szemben állt meg, amikor az hangtalanul kinyílt, fénynégyzet vetült a járdára, amelyben torz, aránytalan árnyak mozogtak, s mielőtt B. B. újra visszamenekülhetett volna a sötétségbe, hogy ne vegyék észre, az utcára kilépett egy puhakalapos ember, a küszöbről még visszafordult, kalapját levéve kezet csókolt egy meztelen karnak, maga a mozdulat ide nem illően finom, szertartásos volt, a következő pillanatban a kar tulajdonosa, egy rövid szoknyába öltözött hölgy is kilépett az utcára, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy elbúcsúzzon kedves vendégétől, közben szeme végigsiklott az utcákon, villanó tekintete találkozott az üzlete mellett álldogálló B. B. bámulásával, aki gyorsan lesütötte szemét, s arra gondolt, részéről még inkább feltűnővé válhatna azzal, ha most sarkon fordulva elsettenkedne a térről, ezért lassan megindult a járdán, mintha eddig nem is rostokolt volna ott leselkedve, hanem egész idő alatt sétáját folytatta volna zavartalanul, függetlenül a búcsúzkodó pártól a vörös lámpa alatt, s azt igyekezett sugallni viselkedésével a hölgynek, hogy számára valójában nem is létezik, közben fojtott dühvel átkozta az úriember modorosságát, amiért még mindig nem indult meg hazafelé, s a hölgyet is arra kárhoztatja, hogy a nyitott ajtó előtt álldogáljon, s B. B. igyekezve ugyan, hogy minél később haladjon el mellettük, már csak alig pár méternyire volt tőlük, amikor az úr mosolyogva elköszönt, kopogó cipősarokkal elsietett B. B. mellett, a hölgy pedig ügyesen besurrant a kapun, talán előre megfontolt szándékkal, hogy becsalogassa a közelgőt, ám arasznyi rést hagyott, elejét véve ezzel annak, hogy B. B. a kapu előtt töprengjen, továbbhaladjon-e, érdeklődést sem mutatva az épület felé, hogy a jövőben talán egy ideig szemrehányások sorával illesse magát, amiért elutazása előtt nem élt a lehetőséggel, vagy bemenve felmérhetetlen következményű, mértékű élményeket éljen át, kockáztatva ismerősei szurkálódásait, megvetését, ráadásul egy cseppet sem volt biztos abban, hogy az a rés őreá vár s nem másra, akinek csak most kellene felbukkannia valamelyik utcából, de lehet, hogy a szertartásos úriembert várják vissza. Egy pillanatra az is felmerült benne, hogy esetleg már záróra van, s a még benn tartózkodó vendégeket sürgetik az utcára, de amikor felrémlett előtte, hogy hajnalban ismeretlen hely felé fog zötyögni, bizonytalan időre itt hagyva a várost, merészen belökte az ajtót. Délszaki virágokkal megrakott folyosón találta magát, megtorpant, idegesen körbepillantott, fülét hegyezte, mint a csapdát sejtő ragadozó, majd határozottságot hazudva bevágta maga mögött az ajtót, figyelmét az öblös cserepekbe, festett dongájú hordókba ültetett virágok kötötték le, melyek szokatlan ajakos, ernyős virágaikkal, léggyökereikkel, kapaszkodó kacsaikkal arra engedtek következtetni, hogy távoli földrészekről származhattak. Egy pillanatig még a folyosón megrekedt erősen bódító illatot is a hozzá legközelebb pompázó virágfejektől származtatta, s csak a nyitott ablakokhoz közelebb húzódva fedezte fel, hogy ezek valójában a szobákból szöknek meg, a nők hajából, a csipkés, mélyen kivágott ruháik redőiből. Az üvegfalú folyosóról csupán egyetlen ajtó nyílott, mögüle kiszűrődtek a vidám zongorafutamok, tompa zsongás hallatszott, mint amikor méhekkel telt kashoz közelít alkonyattájt az ember, B. B. mély lélegzetet vett, mint a bűvárok vízbe merülése előtt, kipillantott a veranda üvege mögötti sötét világra, melyről a pokol jutott az eszébe, s felkészülve a legrosszabbra, arra, hogy a föld megnyílik alatta, rosszhírű, nagyszájú ismerősökbe botlik, lenyomta a kilincset, s egy tágas terembe érve elálmélkodott, mert nem látott körbepillantva egyetlen mezítelen lányt sem, a helyiség inkább kocsmára emlékeztette, mint a bűnös vágyak oly sokszor emlegetett barlangjára. Gondosan fényesített asztalok mellett komoly arcú, meglett korú férfiak kártyáztak, de hiányoztak mellőlük az oly megszokott, hangoskodó, lapokra mutogató kibicek, s a mennyezetről csaknem az asztal lapjáig lelógó lámpa fényköre családias hangulatot kölcsönzött játékukhoz, de B. B. nem mert nézelődni, nehogy viselkedésével elárulja, életében először jár ilyen helyen; maga elé nézett, határozott léptekkel a söntéspulthoz ment, amely előtt magas bárszékek sorakoztak, s az egyetlen ott ücsörgő férfitól illendő távolságra rátelepedett az egyikre, némiképpen megnyugodott, hogy nem lett rögtön kitéve romlottabb lányok ostromának, a készséges, táskás szemaljú csapos máris töltött neki, B. B. elszántan hörpintette fel az első pohárka pálinkát, amelytől felengedést remélt a lámpaláztól, de még a második pohár után sem mert megfordulni, noha úgy érezte, várakozó, kíváncsi szempárok simogatják hátát, csontgolyók puffanásából, halk gördülésekből annyit tudott megállapítani, hogy a terem másik végében biliárdoznak, s most megpróbálta elképzelni, mekkora lehet a terem. A zongorát viszont világosan látta, a zongorista kopasz fején megcsillant a lámpafény, a mellette ülő alak is látszólag éppoly nyugodtan üldögélt itala előtt, mintha nem is lenne a tudatában, milyen intézményben van. Mielőtt B. B. elkérte volna a harmadik pohár rumot, ellenőrizte, menynyi pénze maradt, boldogan nyugtázta, hogy nagy része még megvan, ez megnyugtatta, intett a csaposnak, üres poharára mutatva, a lányok lehetséges árfolyamáról töprengett, de hallomásból tudta, hogy áraik nagyon széles skálán mozognak, s valamelyik mozifilm alapján rémlett neki, hogy a madám felvilágosítja a szolgáltatások árairól, mielőtt elvonulna valamelyik kiválasztottal. Szeretett volna megfordulni, a széken ülve végignézni a termen, pénzért kapható nők után kutatva, férfiak arcát fürkészve, vajon mennyi szégyent, titkolózást, mohó bujaságot árulnak el, mivel azonban a mellette ülő férfi a teremnek háttal támaszkodott a pultra, B. B. sem mert megfordulni, az előtte kisorakoztatott üvegek feliratait olvasgatta, kemény dobozos keleti cigarettákét, s a csillogás, tarkaság kellő mértékben terelte el figyelmét türelmetlenségéről, belehallgatott az elkoptatott valcerekbe, dallamos keringőkbe, s úgy képzelte, valahol a terem végében a homályban összetapadt párok ringanak a zene ritmusára, közben szenvedélyes vallomásokat sugdosnak egymásnak, esetleg rideg üzleti érzékkel egyezkednek, ám ekkor váratlanul B. B. mellett egy lány állt meg a pult előtt, fémtálcán üres sörösüvegeket hozva, s míg a csapos teli üvegekre cserélte azokat, ideje volt alaposan megfigyelnie a lányt, de semmi incselkedően csábosat nem talált rajta, ruházata éppolyan volt, mint bármelyik pincérnőé, ezért B. B. arra gondolt, talán csak a kiszolgáló személyzet tagja, formás vádlijai megragadták a figyelmét, s máris nekirugaszkodott képzeletvilága is, a távozó lányt követte tekintetével, ringó, kicsit széles csípője mozgását, amint eltűnt a félhomályban. Egy ideig még látni vélte, ahogy sötét körvonala az asztalok között hajladozik, merengéséből kicsapódó ajtó riasztotta fel, megfordult, hogy láthassa, ki jött be, de a két férfi, mielőtt még szemével kikutathatta volna őket, sietős léptekkel eltűntek a kártyaasztalok között, B. B. pedig újra visszasüppedt a merengésbe, ivott, a csapos pedig, akár a betanított hűséges kutya, azonnal teletöltötte poharát, a legközelebbi asztaloknál pedig kizökkenthetetlen nyugalommal osztottak, rakosgatták a lapokat az asztalra, majd újra kevertek, közben pénzérméket tologattak, melyet azonnal el is tettek, talán attól tartottak, valaki elemeli őket, vagy babonásak lévén úgy gondolhatták, szerencsétlen lapjárást hoz a kártya mellett hagyott pénz, egyetlenegyszer sem emelték fel szavukat, úgy tűnt, nem is hazárdjátékot űznek, csak saját szórakozásukra kártyáznak. Mindezt B. B. háttal nekik ülve hallotta, közben a zongorista szünetet tartott, cifra kendőjébe törölte homlokát, majd az előtte ülőket vizsgálgatta, talán a táncolni vágyó párok után kutatott, akik a szűk parketten forogtak, perdültek volna az általa megszólaltatott zenére, végigmérte a söntés-pult előtt ülőket is, hosszasan nézte B. B. arcát, aki számára ez egyre elviselhetetlenebb lett, s rémülten arra gondolt, hogy a zongorista esetleg ismerheti valahonnan, ismerősei révén, vagy úgy, hogy egy utcában laknak, ezért, félve attól, hogy idejön hozzá, s megszólítja, lecsusszant a székéről, a terem félhomályos részei felé ment, óvatosan rakosgatta lábát, nehogy belerúgjon egy kinyújtott lábba, keresztül ne essen az asztalok közötti szűk átjáróba állított székeken, mindegyre lányok után kutatott, el sem tudta képzelni, hova bújhattak, közben elhaladt a biliárdasztal mellett, s úgy tett, mintha a játékra figyelne, de a dákókat krétázó komoly arcú fiatalembereket nézegette, a fal mellé állított székeken várakozó asszonyokat, akikről nem merte feltételezni, hogy a vörös lámpás házhoz tartoztak volna, hiszen úgy viselkedtek, mint az unatkozó, férjük játékának végét váró feleségek. B. B. a falra szegezett reklámképeket nézegette, arra gondolván, hogy a rosszlányokhoz a bejárat valószínűleg nem ebből a teremből nyílik, hanem a folyosóról vagy az utcai részből beugró sikátorokból, esetleg máshonnan, de amelynek felfedezéséhez egyre kevesebb kedvet érzett magában. A biliárdozókat elhagyva a terem leghátsóbb részében kis kerek asztalokra bukkant, de csak páran üldögéltek körülöttük, halkan, bizalmasan beszélgettek, hogy miről, azt nem hallhatta, mert időközben újra megszólalt a zongora, egy-két alak felállt, a parkett felé sietett, mintha egyetlen futamot sem szerettek volna elmulasztani, mások B. B. felé tartottak, asztaluk felé igyekeztek, de ő kitért előlük, megfordult, visszaindult a helyére a söntéspulthoz. Kissé bosszús volt, mivel határozottan más elképzelései voltak a csalogató alvilági sötétség világáról, hiszen az asztalokat körülülők mereven ültek székeiken, mintha karót nyeltek volna, kivétel nélkül a jobbukban tartották a lapokat, szótlanul szuggerálták a kártyákat, még arcizmuk sem rándult. B. B. visszahuppant székére, kivitelezhetetlen terveket szövögetett hol a nőkről, hol a szabadságról, emlékeken gondolkozott, ivott, de rögtön ki is fizette az italt, mintha bármelyik pillanatban távozni készült volna, de élvezte, ahogy az alkohol újra átjárja testét, gyomrát melegíti, egy-egy nagyobb korty után szeme is beporosodott, egyre nagyobb búskomorság vett rajta erőt, s ekkor szellőkönnyű kéz suhant végig karján, ijedten felnézet, tartva a legrosszabbtól, hogy valamelyik ismerőse jelent meg, de csak egy ismeretlen idősebb hölgy állt mellette, kedvesen mosolyogva, akár a mesékből ismert gonosz vasorrú boszorkányok, s egészen közel hajolva füléhez, pedig körülöttük messze nem volt senki, valamit súgott neki, mire B. B. csodálkozva hordozta körül tekintetét a termen, attól tartva, időközben más helyre csöppent, de ugyanabban a helyiségben ült, előtte a csapos poharait törölgette álmosan, mögötte a kártyaparti éppoly csöndesen folydogált, mint eddig. B. B. sietve bólintott a hölgynek, lázasan, talán az izgalomtól, vagy az italtól, akadozó nyelvvel diszkréciót kért, mire a hölgy régies eleganciával bólintott, ennek ellenére B. B. azt ecsetelte újra, milyen végtelenül kényelmetlen dolog lenne rá nézve, ha valamelyik, pillanatnyilag a pokolba kívánt ismerősével futna össze, majd hirtelen elszégyellte magát eddigi buzgólkodása miatt, restellkedve árulta el, hogy holnap már nem lesz a városban, s a hölgy arckifejezéséből leolvashatta, további részletekre kíváncsi, talán nem is amiatt, hogy érdekelné őt B. B. kálváriája, inkább csak megszokásból, kíváncsiságból, s B. B. a nap folyamán először büszkén világosította fel, s a nyomaték kedvéért még behívóját is elővette belső zsebéből. A hölgy rövidlátóan hunyorgott a papirosra, B. B. a pecsétekre bökött, amely a sok apró betűs írás közül a legszembetűnőbben tündökölt, a hölgy elmosolyodott, újra súgott valamit neki, hosszú borostyánszipkájába cigarettát szúrt, B. B. készségesen tüzet adott neki, a hölgy mélyet szippantott, s éppoly csendben, észrevétlenül azon az útvonalon ment el, melyen az előbb a pincérnő. B. B. kalimpáló szívvel a helyén maradt, fenékig itta a poharát, izgatott tenniakarás bujkált tagjaiban, legszívesebben fel-alá járkált volna egyik cigarettáját a másik után szíva, igyekezett valamilyen hétköznapi, közömbös dologra gondolni, mégis leginkább láthatatlanul eltűnt volna, azt sajnálta, nincs birtokában olyan tulajdonság, amely lehetővé tenné, hogy kilépve önmagából távolról, mint egy jó ismerősét nézhette volna önmagát, nagyokat derülve cselekedetein, elhatárolható volna magát esetlenségétől, s mindentől, amely szégyenletes, alpári, alantas, tehát mindazon hibáktól, melyek gyengeségéről, közönségességéről árulkodhatnának, s nagyon jól tudta, újra olyasmit fog tenni, amiért talán meg fogja magát vetni, ám mégis úgy gondolta, ez a legkézenfekvőbb, s már ki sem térhet előle, egyszerűen nincs arra ereje, hogy felülemelkedjen ösztönein, melyeket újabb pohár italokkal tüzelt fel, sőt rászánta magát, hogy egy egész üveg rumot vegyen, a palackot ügyetlenül kabátja alá rejtette, lekászálódott a székről, igyekezve, hogy olyannak tűnjön, mint bármelyik asztalához igyekvő vendég, végigment a táncparketten, kerülgette az összeölelkezett párokat, akik a lassú zene ritmusában szinte egy helyben álltak, igyekezett nem gondolni a következményekre, bár tartott tőle, hogy esetleg nem éri el a vonatot, megpróbálta magát átadni a sors sodrásának, ám azelőtt, hogy belépett volna a vörös bársonyfüggönnyel letakart ajtón, az illemmel mit sem törődve elővette kabátjából az üveget, letekerte kupakját, s nagyot húzott belőle, szeme előtt hetérák szálldostak kacagva az űrben, uszályuk a kéj örvényeként tekergett utánuk, csábítva, csalogatva a függöny előtt toporgót, akin fortélyos remegés futott át újból, mintha sorsdöntő fordulóponthoz érkezett volna élete. B. B. arra gondolt, holnap már messze lesz ettől a függönytől, ezektől az arcoktól, pár emléke még siklóként csúszott el villámsebesen előtte, magabiztosan lépett be a függöny mögé, gyakran megforduló vendégként, aki már jól ismeri errefelé a járást. Vörös kárpitos, vörös szőnyeges előcsarnokban találta magát, csaknem szikrázó, fehér szobrok társaságában, amelyek rejtélyes helyről kaphatták a fényt. B. B. pár lendületes lépést tett, egy lépcsőfeljáró előtt találta magát, s felpillantva az emeletre, két teljesen mezítelen nőt látott meg, akik valószínűleg már várhatták, ugyanis a meglepetésnek egy csöppnyi jelét sem árulták el, mintha maguk is antik szobrok lettek volna, mozdulatlanul néztek le, időt hagyva, hogy B. B. felocsúdhasson meglepetéséből, aprólékosan szemügyre vehesse őket, s mikor látta, hogy egyáltalán nem védekeznek mohó pillantásai ellen, melyek testük hajlatait, domborulatait kutatták, lehangoló csalódást érzett, ami megriasztotta, hiszen egészen másképpen képzelte el ezeket a lányokat, s igyekezett is sietve kiűzni porcikáiból ezt a hangulatot, de minél tovább nézte őket, annál inkább bábszerűbbnek tűntek, ahogy egymás mellett álltak a lépcső tetején, mintha egy láthatatlan szobrász modelljei lettek volna, aki idomaikat megörökíti az utókornak, de a lányok arca fáradt volt, kifejezése fásult, akár a csapszékben kártyázó férfiaké, rúzsnak, szemfestéknek nyoma sem volt rajtuk, pedig B. B. titokban azt remélte, fűzős, csatos, ingerlő ruhadarabokban lesznek, melyektől apró zálogok, hízelkedések ellenében válnak meg, sokáig bíbelődve a masnikkal, kapcsokkal, megőrjítenék szöszmötölésükkel, egyre vadabb, lihegő támadásai elől pedig aranyhalakként siklanának ki csengő hangon kacagva, nyelvükkel incselkedve, izgatóan hívogató karmozdulatokat téve, csípőjükkel körözve, válogatott malacságokat suttogva, hogy még inkább felingerelhessék, ám ezzel szemben a lányok látványában nem volt semmi vonzó, mintha éppen a fürdőszobából léptek volna ki. Ekkor B. B. a háta mögött zajt hallott, összerezzent, gépies mozdulatokkal megindult a lépcsőn felfelé, közben lázasan gondolkozott, mihez kezdjen. A legmegfelelőbbnek azt tartotta, hogy egyszerre viszi el mindkét lányt, lopva hátrafülelt, remélve, senki sem lép az előcsarnokba, hiszen szerfelett kényelmetlen, félreérthetetlen helyzetben találkoztak volna, ám képzeletét is izgatta, vajon milyen élmény lehetne egyszerre két nővel ágyba bújni, de korántsem volt meggyőződve arról, hogy ki tudná elégíteni mindkettőt, ezért mire felért, a bal oldalon álló, testesebb, szélesebb csípőjű nőre mutatott, akinek ellenben a melle volt kisebb, mégis B. B. izgatóbbnak találta, mint társát; erre az megfordult, a gyéren megvilágított folyosó felé ment, B. B. várt, hogy hátulról is alaposan megszemlélhesse, majd utánasietett, de félúton még visszafordult, hogy a karcsúbb lány fenekét is szemügyre vehesse, mintegy összehasonlításképpen, hogy leellenőrizze, jól választott-e, ám már csak a lány hátát láthatta, mivel az lefelé tartott a lépcsőn. A kiválasztott lány egy nyitott ajtajú szoba előtt várta, előreengedte, s csak utána lépett be a szobába, gondosan bezárva az ajtót. B. B. a szoba közepén állva körülnézett, foltos tapétájú szűk helyen találta magát, a válaszfalról önmaga nézett vissza egy hatalmas, de torzító tükörből, kissé komikus, furcsa volt szembesülnie önmagával éppen ezen a helyen, a tükörben láthatta a szemközti sarok rojtos szélű fehér lepedővel leválasztott részét, amíg a lány a nehezen engedelmeskedő zárral vacakolt, melyben ide-oda csúszkált a kulcs, B. B. megfordult, láthatta a lepedő szegélye alól kikandikáló zománcozott kávészínű éjjeliedény fülét, s egy összetekert, ujjnyi vastag sárga gumicső végét, amely kellő mértékben megmozgatta fantáziáját, azt azonban, bármennyire is szerette volna, illetlenségnek tartotta, még ha egy utcalány szobájában volt is, hogy belessen a függöny mögé, pedig igencsak kedvére való tárgyak sorát sejtette ott. Mikor a lány végre bezárta az ajtót, B. B. mellé lépett, gondos háziasszonyokra emlékeztető futó mozdulatokkal megigazította a függönyt, a fésülködőasztalkához lépett, kefével néhányszor végighúzta rövid barna haját egy kisebb tükör előtt, mely a kopott festékű vaságy mellett állt, a szobában olcsó, átható illatosítószer szaga terjengett, keveredve a csípős verítékszaggal, testnedvek kesernyés illatával, B. B. a szétgyúrt matracokat nézte, az ágy mértani középpontját, hol enyhe mélyedés volt már, melyet nem takart el a gyűrött lepedő sem, a nő szembefordult vele, bár a tükörből egész idő alatt szemmel tartotta, talán arra várva, hogy levetkőzzön, s aprókat horkantva a vágytól nekirontson, a matracok keresztjére feszíti tagjait, mellét harapdálva kedvét tölti rajta, de B. B. még mindig ugyanazon a helyen állt, kabátját kissé összefogva, hogy akár szemérmesnek is tűnhetett volna, pedig csak a rumosüveget fogta. A lány rövid várakozás után hozzálépett, szelíd, engesztelő mozdulatokkal vetkőztetni kezdte, de B. B. hamarosan elhárította, előhúzta a palackot, a lány felé nyújtotta őszinte gesztussal, de az egész idő alatt most mosolyodva el először, megrázta fejét. B. B. ivott, a rum megrázta tagjait, s míg az üveget az ágy mellé állította, a keze ügyébe, pír öntötte el arcát, melege lett, jólesően adta át magát a lány ügyes ujjainak, aki ruháitól szabadította meg, majd észbekapott, hogy férfiasságának még nincs semmi szemmel látható bizonyítéka, ezt mind ő, s talán a lány is kudarcnak könyvelhette volna el, B. B. újra eltolta magától a lányt, aki engedelmesen hátrált pár apró lépést, B. B. pedig azt remélte, hogy testének aprólékos szemügyre vétele közben talál rajta annyi izgatót, ami felcsigázhatná vágyát.