Panteológia

Dinoszaurusz-csontokból a testet

piszmogó tudós ész

de kapkodva is

mint gyilkoló keresztes

ki elhitte érte hull csak

Krisztus vére

idegen koponyákból

templomot építhet az égbe

így ragadnám a tegnapot magamhoz

már nem szavakhoz láncolva a képet

hisz az így is úgy

is történet-bőréből megnyúzottá érett

a múlt borzalmából kivetkőzve fekszik

nem zavarja többet eddig s a semeddig

gondolatomnak nem rabszolga része

ő lett a gondolat betöltött egésze csak

az a különös amíg reám támad

ragadozó éhe sugalló vadállat

fülembe huhogja haláláig bírta

végig énekelt az üldözött pacsirta