Kalligram / Archívum / 1993 / II. évf. 1993. február / A bölcsesség köve

A bölcsesség köve

Hizsnyai Zoltán fordítása

„A bölcsesség meddő és hontalan, a hülyeség

szapora és honos.”

(Tsúszó Sándor)

                     

Hülyeség sem volt mindig, csak amióta van mihez képest lennie.

A hülyeségek nem azonosak a tévedésekkel. Tévedni, az már valami.

A hülyeségek a fogalmi rendszert alkotni képtelen emberek heroikus zagyvalékai. Jellemző, hogy annak, aki nem tudja kifejezni állítólagos gondolatait, hülyeségének kinyilvánításához sosem kell keresgélnie a megfelelő szavakat.

A hülyeségben és a tudásban az a közös, hogy birtoklásukhoz nem elengedhetetlen a kreativitás. Ez alól csak a gondolkodni tudás képez kivételt.

Igazi nagy hülyeségekre csak ismeretekkel felvértezve lehetünk képesek. Az ismeretek körének tágításával egyenes arányban nő a lehetséges hülyeségek hatósugara.

Az viszont igaz, hogy az ismeretek nagybani fölhalmozása elsősorban az alkotóképes szellemek elemi érdeke. Az ismeretek egy része pedig mindig az alkotás folyamata során rögzül az emlékezetben. Ezért az ismeretek megszerzéséhez az alkotónak mindig kevesebb tanulásra van szüksége, mint az alkotni képtelennek.

A nagyra törő inkreativitás a tudást fetisizálja. Ennek szimbóluma könyv, az iskola, az iskolázottság. Csupa külsőség.

A kreativitás kulcsszava a képzelet, mely egyedül az individuumhoz köthető.

Az inkreativitás nem föltétlenül vezet hülyeségekhez, a kreativitás nem mindig párosul bölcsességgel. A bölcsesség korlátaink elfogadásának alázata. Az alkotó szellem lehetőségei korlátlanok. A szellemi korlátlanságnak ez az öntudata azonban nem vezethet olyan korlátoltsághoz, mely elfeledteti velünk biológiai létünk végességét. Sőt, az egyéni szellemi korlátlanság elve is csak az emberi struktúrák adta lehetőségek határáig terjed.

Ha kisütök valamit, az attól még nyugodtan lehet sületlenség!

Ezért a bölcs ember mérsékelt hangot üt meg akkor is, ha sületlenség üti meg a fülét. De az önmérsékletnek is határt kell szabnunk. Az önmérséklet maximalizmusa maximális én-mérséklethez, homogenitáshoz vezet.

A bölcs tehát nem foglalhat el azonos érzelmi álláspontot a ícor/áfo/ckal és a korlátoltságokkal szemben. Ámbár a bölcsesség köve a hülyeség megkövezésére nem használható fel.

Mert aki a hülyeségről bölcselkedik, mikroszkóppal vizsgálja a kőbalta élét.