Az űrhajós naplója

„Sok dolgom volt. Az egész űrutazás komoly munka. A Föld napos oldala jól látható, élesen meg lehetett különböztetni a kontinensek körvonalait, a szigeteket, a nagy folyókat és a hegyeket. A repülés közben a saját szememmel láthattam – ez nekem adatott meg elsőnek –, hogy a Föld gömbölyű [...] Amikor elkövetkezett a súlytalanság állapota, nagyszerűen éreztem magam. Valahogy minden könnyebb lett. Ebben az állapotban ettem és ittam is, minden úgy ment végbe, mint a Földön. Dolgoztam is ebben az állapotban. A súlytalanságnak nincs hatása a munkaképességre.

(Jurij Gagarin első nyilatkozata földetérése után)

E sorok a lényeg elfedését szolgálják csupán. „A legkiválóbb írók dolgoznak majd naplójukon, ezért kérem, ügyeljenek arra, mit írnakle. Kerüljék a valóságábrázolást, a kis történeteket és azt, hogy bárkit/bármit megnevezzenek. És ne szálljon fejükbe a dicsőség! Ezrek dolgoztak azon, hogy maguk idekerülhessenek, s százak dolgoznak tovább, hogy egy, az az egy – nem magának, hanem a ..................! – dicsőséget szerezzen.”A ...................t énekeltük. Nekünk, mindannyiunknak valóban szülőhazánk

e föld. Néhány finnyásabb .................... tiszt húzogatta a száját.

Látom magam előtt a legkiválóbb írókat, ahogy ott ülnek óriási, faragott íróasztaloknál, szobáik ablaka a Nyévára vagy a Moszkvára néz, pompás, drága függöny szűri a reggeli fényeket, a bronzkarú lámpa fénykörében fehér papírlapok, s azokon vagyunk mi: és én. Nem is! A finom kis dácsáikban ülnek, hallgatják, mint dobol az eső a terasz napellenző vásznán, előttük viszki és küldöldi kávé, amerikai cigaretta füstölög a hamutartókban, s a nyavalyások ott ülnek és masszírozgatják tésztaszín arcukat... Annyiban azonos a helyzetem az övékkel, hogy nem tudhatom, én kaptam-e meg [palucsil li] a feladatot.

Névtelenek fognak maradni. Vagy a név nem számít? Hiszen ha sikerül, jórészt nem is a saját szavainkat fogjuk mondani: nyilatkozatainkat már tanulgatjuk.

„Előfordulhat, hogy elvesztik eszméletüket. Elvégre nem mondhatják azt, köszönet, de éppen aludtam vagy eszméletlen voltam...”

.................. szerint a másik fő szempont az volt az alapválogatásnál, hogy .................. feladatait eltérés nélkül hajtotta-e végre a jelölt. Emlékszem, hogy Vova Makszicsot az első rostán félreállították, mert bár a ....................i dandár legjobb repülője volt, de egy alkalommal [szabadnavigációval] tért vissza az .................ből. Igaz, ki tudta menteni magát, meg sem fenyítették, és mégis...

Eleinte, az első rátákban többen könnyeztek is. Harmincéves sem volt, már őrnagy, és úgy bőgött, mint egy borjúcska. „Hány éves maga? Mi a lófaszt akar? Nekem még van másfél repülőórám hátra és k a p u t   !” – üvöltötte .............. tábornok. Az utóbbi időben és a végső rátákban már megkönnyebbülve sóhajtott fel, akit elküldtek.

Vajon azt fogom érezni, amit az első önálló motorosgyakorlat előtt, hogy jobb lenne még a .................i réten hanyattfekve bámulni, mint iskoláznak a többiek?

Úgy látszik, erre ők is gondoltak. Tizenegy napja különböző időpontokban parancsot kapunk a felkészülésre. így ölik ki belőlünk a várakozás izgalmát. A másik a feleségének ír leveleket. Én tartom magam fogadalmamhoz.

Nem számlálom a napokat. Szürkék vagy fényesek, hidegek, fagyosak, egyre megy.

Elveszítettem kapcsolatomat az emberekkel, környezetemmel. A feladatokat a legtökéletesebben végrehajtani. Mintha máris szkafanderben lennék, izolálva [izolírujusz] a külvilágtól. Éppen ez az! Nem én érintem meg a tárgyakat, hanem valamilyen láthatatlan kesztyűn át tapintom ki azokat. A belső koncentráció teszi ezt.

„Tagadd meg apádat, anyádat, testvéreidet!” – vesznek esküt a szerzetesektől vagy tolvajoktól a beavatáskor.

A tudás szerzetébe tartozom, a mindenség tolvaja vagyok.

A nehézkedési [tjázseszty] már fogságnak érzem.

„Nem köthet többé a föld sara.” Valóban. Mintha sárkolonc lenne lábaimon. Senki nem érezheti, milyen nehéz a föld, csak a muzsik. Az első súlytalansági gyakorlat óta tudom ezt.

Nem tudhatjuk meg, melyikünk ül majd szimulátorban. „És ha az utazót [putyesészvennyik] halálos baleset éri?” – kérdezte a másik. Számomra ez nem kérdés. Nem ez a kérdés.

A nyilatkozat egyetlen szavától sem lehet majd eltérni. „Követőink majd sóműsort [esztrad] fognak az egészből csinálni. Mi megmutatjuk, hogyan viselkedik a XX. sz. komoly felfedezője, .....................!”

Milyen furcsa lesz látni majd a kontinenseket, melyeken régi földi életemben sohasem járhattam volna. Egy pillantással egy egész féltekét!

................ . Vászjusa először jött haza gépkocsival, s elvitt, körbe a járásban. ..............ka felé elsírtam magam, hogy álljon meg, ki akarok szállni, mert különben nem hiszem az egészet. Dühösen fékezett. Kikászálódtunk a kocsiból, meglehetősen hideg volt. Felült a motorházra és rágyújtott, én meg tépni kezdtem a puszta sárga füvét: „Becsaptál, te szemét! Ez ugyanaz a fű, mint a Kecske-tó partján!”

Mégis, a szemeim látni fogják!

Persze, mindez képzelődés. Szigorúan tilos a valóságról írnom, sőt, arról is, hogy tilos. De akkor milyen támpontot adjak?

E steril környezetben maris abban a légkörben vagyok, mely a feladat során körülvesz majd. A vetítőben trükkfilmet néztünk meg a látványról, mely majd ott fogad bennünket. ............... arról beszélt, nem engedhetjük meg magunkon eluralkodni azt a mérhetetlen eufóriát, melyet a látvány és az .................. okoz.

Ha az emberiségre gondolok, „akiket képviselek majd“, a kolhozmuzsik képe jelenik meg előttem, ahogy ott toporog a szántóföldön, rugdalja a fényes, fagyos rögeket, szidja az öregistent is. Nincsen tudomása arról, hogy őt majd valaki képviseli.

Amikor a rádió bemondja a hírt, ott fog ülni a kolhoz köpködőjében, társai krákognak a zugvodkától.

– Kussatok mán, Ivanics! – szól az öregebb, s egyszerre mindenki a rádiót föléli.

– No, galambocskáim, ez is megvóna! Csavar egy jó erős „partizánfőnököt”, s rágyújt. Amikor majd bejön az agronómuslány, hogy valami tesséklássék [dija vída] munkát adjon nekik, hiszen tél van még, az erőgyűjtés ideje [vrémja szabranyia szila], mint öregebb, ő szólal meg elsőként, hogy a fiatalka is szóhoz jusson.

– Aztán hallottad, elvtársacska, hogy EMBER van az űrben? Bizony, a kutyák nemzetsége után az ember is sorra került!

Az agronómuslány pedig kézfejével dörzsölgeti arcocskáját, s nevet, mintha  többet  tudna  az  egészről.

A másikkal jó a kapcsolatunk. Tréfálkozunk, nevetünk. Senki sem veszi észre azokat a láthatatlan tőröket és horgokat [kinzsali i krjúki], melyeket egymásba turkálunk.

Vajon ketten vagyunk? Vannak-e még tartalékok?

................ azt javasolja, ne gondoljunk a feladatra, csupán a részletekre koncentráljunk. Vehetjük parancsnak is.

Ha arra a messzi világra gondolok, akkor még ősz van. A legszebb őszöm volt ez. Már megkezdtem az atlétikai alapozást, néhány napunk volt a búcsúig, ahhoz mindenképpen kevés, hogy dűlőre vigyem a dolgot.

A ....................i erdőben sétálgattunk. Hirtelen lehajolt, felvett egy falevelet. Nézegette, azután egy egész kupacot felölelt, s rámszórta. „Jól nézd meg ezeket, barátocskám, végy búcsút tőlünk is!” Megcsókolt egyet, s homlokomra tapasztotta.

Ha a feladat érdekében meg kellene nyomnom egy gombot, mely egyben az ő halálát is elhozná, habozás nélkül megtenném, pedig nem volt más, kit jobban szerettem.

Egy egész új nyelvet kellene kitalálni ahhoz, hogy tapasztalatainkról beszélhessünk. Végül is komikus, hogy a sötét középkor asztronómiai és asztrológiai kifejezéseivel illetjük azokat a dolgokat, melyeket a valóságban is módunkban áll megtapintani.

Hetek óta nem álmodtam repüléssel. Ez most egészen színes volt, életszerű, csupán a fordulók voltak minden fizikán túl meredekek. Kijöttem a gyertyából, s hipp-hopp lenn is voltam. ............. szerint ez a leszállástól való rettegésemre utal. Miért rettegnék titokban? „Nem tudhatják pontosan, mi fog történni, amit pedig nem tudnak, azt nincs miért rettegni!”

Ehhez tudtam volna mit fűzni!............. láttam arcán. Kezet adott volna, de ránézett rózsaszínre súrolt tenyerére s inkább a háta mögé rejtette, mintha szennyes lenne.

Közel lehet a nap.

Hiszen majd bejárhatom az egész világot! Eljuthatok ....................ba is! Végképpen elveszük majd az ................ nagyravágyás édes ízét! Mi, ........................ vagyunk a világ s erről kemény példát adunk majd! Az ......................t

financiális megfontolások vethették vissza az ............ban. A pénzeszsákok ott kuporognak milliárdjaikon s azt lesik, bizonyosan jó befektetés lesz-e majd.

Nem lehet, hogy ne térjek vissza. Le kell írnom meggyőződésemet:

A párhuzamosok a végtelenben sem találkoznak, ezt állíthatom! Szívesen lennék hangya, akár picinyke bolha is, aki szabad akaratában ugrálhat kedvére.

Szintén a ..........................i erdőben. (Ez ma a második!)