Kalligram / Archívum / 1993 / II. évf. 1993. július–augusztus / Itt sz’ülhetsz, nagykabátban

Itt sz’ülhetsz, nagykabátban

Itt sz’ülhetsz a nagykabátban: Yasunari Kawabata,

megkopott a nagykabátja,

de te csak a csillagokra nézz fel, ronda, milyen ronda;

elkelne most há, egy Honda.

Vagy egy néger az állatnál, mikor kávéházalhatnál.

Nincs egy garasod a jóra,

körtánc a sorsod, egy hóra, megint nem tettél jó lóra,

ott a látható kis póráz

a nyakadon, nos hát, hórázz! Kérsz egy sert a Daciában,

mely maga a folytonosság,

míg a mentő bevisz és a gyomrod álnokul kimossák;

nézed még a kavalkádot

(élet, kocsma, kórház, bunyó), alfeledbe tolul a rím,

ismét csak te vagy a hunyó –

csepegő alatt támadsz fel, egyszer feltámadsz majd, biztos:

addig is maradsz kis faszfej,

kiröhög a Jézus Krisztus, vért is kapnál, ha nem volnál

kikészülve totál plánban,

nem kellesz a hullaháznak, nincs mit keresned a klánban,

halmozhatsz itt rímet rongyra,

hogy tán közöd van egy lányban, minden carmen de la ronda

éhe-méhe kivet, kidob, kiokád a valóságba;

fehér vagy és embrió vagy, totálhülye, totálsárga...

Nézeget a Jóistenke, tudja, mitől vagy oly bangó;

átölel egy fakereszt és rádfeszül egy sátántangó.

                   

Ímhol jön a létérzésed, létérzésed halálhörgés:

kaparod Szűzmárjád méhét; s elabortál egy Könyörgés..

Korcsomádbctn, Kiscsomádban, Nagycsomádban, nagy csumádban,

üldögélhetsz még egy kicsit

piádban, a Daciádban – nincs már kedved sem a jusshoz,

sem az élethez, a húshoz,

csak elmennél, nem t’od, hova, beléd jár a nagy SEHOVA.

                   

Amíg kimossák a gyomrod, megkívánsz egy jó kadarkát,

halottként is jár az agyad,

ez a gyönyörű kavalkád, elmúlik a részegséged,

kijózanodsz, mint egy törvény,

vállalod bűnrészességed: te halsz itt életed orvén.

Pedig kapnál életet is,

kapnál vért és löknél nagyot – jön már Magdolna, a kurva,

aki hagyná, hogyha hagyod –,

s időnként nem tudná a föld, melyben „hüvelyed” elporlott,

hogy egy kis poéta voltál,

aki önmagát sem hitte, s ezért is tán, hogy kabátban

soha nagyra nem vihette;

még ott ülsz a nagykabátban, mely régen nem Yasunari,

agyad a sörödbe bomlott,

korcsomádban, milyen ronda, rádvigyorog Kirla Mári,

kinyom a vécékagylóba,

megszülettél, mossák, mossák, lila agyad, hülye gyomrod.