Kedden
bohóc
a legjobb fegyver a négylábúak birodalmában
lehúzott kesztyű
tanúságtétel
csak innen el
kering kitér szájból szájba
hajszálat talál
a kanyar árkos íve réges-régen
málló mélység
szívével templomot hajlít
csavargószentélyt
millió csengettyű
nyelvburok
ha elfordul ha elrepül
sziporka gyúl
ülök élek élén torkig nagyon valahányszor levetem
a cipőmet KALIMPÁL a bokám hálaisten
egyszeri ugrás könnyű
szárny nélkül szűkebb az álom
mind csupa varrat
mint aki fészkel
mit még
a legnagyobb kísértés ismerni minden részletet
még felálló és
leírhatatlanul meztelen
a megismerés és a cselekvés
koplalástól sárga szája
azonos gondban
középre csalta de hogyan tovább
elmentem nyers arc árnyéka túl az utolsó körön ÉNELLENEM
tör fölfele a por összecsapunk
a kígyó szerelmes nem békeharcos
nyála titokban a túloldalra
és oly sebesen hogy az már fájdalom
ne menjen el
szemébe lángot
derengje át az örökös homályt
áthaladva sötét súly alatt
pajkosan hágja meg nedvedző otthonát
villog a kés
személytelenné válva készül a számvetés
minden halott nincs veszve semmi
ez már AZ áttetsző bőrön át látom szembeállítva kikiáltva a sóvárgás
széjjelárad ó édes ÉLET
egy másik szó harangos delet
tenyérbe szorított nyelvet hoz
nincs még szétbontva
zihál a véres szorításban bugyborékol
rossz fogás gyöngyöző izom
kanyar megint és lelökődöm tiszta zengés ahol már nem tud
megállni a rosszul összeillesztett bőrhüvely ÍGY JÓ nyílik
van viszont befelé üvöltés
koponyarobbanások
kivert világ
nyugtalan ha élni ÍGY JÓ