Élőszó

Havilapot szerkeszteni ma is ugyanolyan kockázatos dolog, mint egy évvel ezelőtt volt. A szabadság azonban azt is jelenti számomra, hogy kockázatot vállalunk. A szabadságban talán éppen a kockázat az, ami szép. Hogy senki sem fogja a kezünket. Hogy magányos emberek szövetkeznek valamilyen közös cél érdekében, és összehangolják elképzeléseiket. Hogy bizonytalan, mi lesz holnap, lesz-e pénz, alkotói szusz és frissesség, lesznek-e jó és még jobb kéziratok. Hogy emelkednek-e a nyomdaköltségek, és nem omlik-e össze a lapterjesztés. Ilyen és ehhez hasonló mindennapi gondok között telt el egy évünk, s ezek a gondok fogják végigkísérni vállalkozásunkat a jövőben is.

A múlt év tavaszán nem a lehetetlent kíséreltük meg, hanem a lehetségest. Olyan folyóiratot szerettünk volna elindítani, amely nem csupán szlovákiai magyar írók műveire támaszkodik, hanem ellentmondásaiban is egységesnek láttatja térségünk kultúráját. A szlovákiai magyar írásbeliség gazdagodásának és kiteljesedésének az a záloga, miképpen tud szervesen betagolódni a közép-európai térség időszerű szellemi és kulturális áramlataiba, miképpen tud kilépni hagyományos izoláltságából. Nem véletlen, hogy oly sok történelmi, irodalomtudományi és filozófiai esszét publikáltunk a Kalligramban, s az sem, hogy szerzői bázisunkat elsősorban az ideológiáktól és váteszi pózoktól meg nem fertőzött, fiatalabb korosztályú írók társaságában kerestük.

Ellendrukkereinknek, szerencsére, nem lett igazuk. A szlovákiai magyar irodalom és kultúra jól járt azzal, hogy kulturális bázisa egy új havilappal bővült. Ugyanakkor elgondolkodtató és számomra érthetetlen is az az idegenkedés, amellyel, például, a mindnyájunk által tisztelt tanár-irodalomtörténész, Turczel Lajos fogadta törekvéseinket az Irodalmi Szemle ez évi májusi és júniusi számának hasábjain. Az ő véleménye valószínűleg csupán a jéghegy csúcsa. A szlovákiai magyar irodalom jó ideje már a dinamikus változások korában él, s ezeknek a változásoknak a szele dagasztja a Kalligram folyóirat és kiadó vitorláit. Remélem, a széljárás a közeljövőben sem változik. Mert navigare necesse est, s mi szeretnénk új földrészeket felfedezni. Mert fiatalok vagyunk, mert csak kockáztatva jó és érdemes élni. Mert a hajósok élete a legszebb, a nyugtalan vérű Szindbádé és társaié.