Furcsa mese; Világlátó

Furcsa mese

ferde szájú tündérlány

kis kancsal szemedbe nézek

én ott négynek látom magam

(magam is kancsal vagyok)

s általad (amiért is áldalak)

négyszeres erőm s négy életem van

ferde szájú tündérlány (vagy lányok?)

fejeden műanyag vödörrel

végigcsörömpölsz az éjszakákon

csak tested látom (azt nagyon)

szügyedbe beledöf a Nap

melledre fejőgépet akasztanak

csurran a tej hónod alatt

ferde szájú tündérlány

hogy segíthetnék rajtad

négyszeres erőm s négy életem kevés

hogy szépnek lássalak

tárd ki hát combjaid ívét

az talán segít

két csúnya szeretkezik

Isten elfordul s megbocsájtón kacsint

Világlátó

béketűrő homunkuluszok,

légkolosszusok, gömbölyded pamacskák,

menjetek a Nap elől,

hadd lássam a világ négy sarkát.

Hadd vigyázzam kis nyájam a Földön,

meg ebédem is látnom kell – most rögtön.

Viszontlátásra, ti béketűrő

légkolosszusok.

Mögöttetek Parnasszusok, Olümposzok.

Oda nem járnak autóbuszok.

Pegazolni meg nem tudok.

Hozzátok, jaj, jaj, hogyan is jutok?!

Béketűrő homunkuluszok,

légkolosszusok, gömbölyded pamacskák,

menjetek szépen a Nap elől,

hadd lássam végre világom négy sarkát!