Kalligram / Archívum / 1993 / II. évf. 1993. március / Jézus szegényei; A lunaparki túra

Jézus szegényei; A lunaparki túra

               

Jézus szegényei

                   

Hideglelős, nappali nők,

a zsinagóga macskái tüzelnek,

            nem duzzoghattok fészketekben,

           egy profán férfi jön vizitre.

               

Túl jó diagnosztának számítok,

azt nem láttam csak, hogy ki küldte

           rám a sikamlós pribéket,

           aki vasárnap este látogat,

               

gyakran csak lágy akarnok,

ám éppen ma az erőmet akarja,

           viharkabátban férkőzik hozzátok,

           kivár, szezámmagot szemelget,

                 

elmar mellőletek, őrzőtök alszik;

ő ragaszkodni fog a láthatáshoz

           és elragadja minden kedvesem.

                               

(Rossz évszak, langyos botránykrónikák

           az összes megzizzenő esti lapban.)

                   

Ki celebrál misét közületek

ezért a jenkiért, aki daccal lép elétek

           és önkezétől esik hamar el?

             

               

A lunaparki túra

                 

Lekéstem a vasárnapi iskolát

és a templomkertben gyakorolok.

Megvallom, ez újra csúnya vétek,

de el kell, hogy nézd, túl sokat érek.

Számodra vagyok a tavaszi fétis,

kicsiny, ravasz, kacér jószág,

akit két szavából nem ítélsz meg.

Precíz vagyok, kifent, csak néma érdek

vonszol hozzád, holdudvarodra lépek.

                   

Hurcolj tehát a lunaparkba,

nem kémlelve alattomban jobbra-balra.

(Mint egy mézes osztálykirándulás,

lágy intrika, konok beárulás,

és duruzsoló pártdalok, szünetelő

járatok, egy sóvárgott gyereknap.)

Imponál, hogy korrekt vagy

és berágok rád, ha megtérsz

és visszaküldesz józanul délre.