[ezer veszprémi naplemente]
170.
kölyök gaztett játszik a fűben
amikorra felnő
körmein elforog húsz éjszakai hold
de az marad aminek született
két év se kell saját kölyköket szül
a gaztettek húsevők (ragadozóak)
a kölykök is tarajos zápfogúak
szemfogaik porcelánzászlók
– kezdte a borús reggel
s fejezi be magát nyolc sorban hagyva
a játékos jószág oda térhet vissza ott az alma
szekértő szemmel onnan szemléz jós szaga máris
bontja dűti a köréje épült verset
171.
de ha megrajzolom a kertet
elkezd romlani
a hozzápászítható kevés kifejezés
majd a kerítés omlik szét
végül felgyúladnak
perzselődnek a nehézszagú borókák
a haiku-növények a csalán
mintha csak kiégne belőle a vers
a rózsakerttel pergolával
túl számos rózsakerten és pergolán
ami elkészül máris bosszútervet készít
miként bontsa le magát
növekedjen vissza a sötétbe csendbe
172.
fölhasította
dűl belőle a kóc
omlik belőle az idő
nem több a mellékesnél
félfényes körülmény nem egyéb
locsolná benzinnel
fölgyújtaná a világot
több annál mint ami lenni akart
vesztéshez ez ok és elégséges
megérte hogy köréje
szenvtelen tekintetekkel
csupa sok önmaga áll
szivarzseb felett rózsával metonímiával
173.
akár a magban a hasadás
a zöld kőben macskalélek lakik
lusta tájbámuló
nem érti de nézi a tájgyaloglókat
a macskalélek alkonykor éber
karmait párnába visszavonva
kislángú lidércként
lopva kúszik a sziklaperemre
zsákmányát kiszemeli
akinek egy teljes éjszaka világít
a hasadásban is testvérfény éled
kedveli s játszik véle a macskalélek
a harsonában dallam ébred
lassúdan köröz
mielőtt a helyszínre érkezik
a magban a hasadást
rézhajú angyalok figyelik
lesz egy pillanat amikor
minden jáde pisztácia malahit
ami zöld kő az a talpára esik
menekülnének a tájlakók
de nem tehetik
a macskalélek a kőbe visszatér
a zöld kőbe zárkózik lakója
az álom hosszúselymét magára tekerve
hol verítékezik
hol tejről álmodik
174.
firenzében néztünk volna egy képet
az új esély
vagy talán a nap
amiben ez-az van még
pl. séta vízpart fecsegés
firenzében együtt éltünk volna
a feltételes módnak papír a fala
a múltidőbe piros ajtó nyílik
aztán ott a távlat
firenzét nem lehet megbocsájtani
fogod magad és átmész
elhúzódsz
én meg maradok a férfikorban
175.
a st. anna templom oltára mögött
napokig fekve
csak ne leljen meg az utcavadász
röviden és utasítva
hogy megtalálható legyen
mint a posta
mint a gettó
a forgás a körhintában
a st. anna oltára mögött
a villamos is elalszik
nem veszi észre az utcavadász
se a húsvét
se az illegalitás
176.
távolról jött vagy a pincéből
aludni a lugasba járt
mert unta a várost
ahogy kívül-belül sötétedik
a nyirkot is unta
amiben otthon érzik magukat az árnyak
eltart amíg kilábal belőle a reggel
holott hűvös a halántéka
por sem legenda sem
tény hogy nem több veszprémlénynél
a helyzetek mindig eltalálják
fúrják a bőrét
ha visszalépne akkor is csupa tízes
177.
vers érkezett fehér kócsag
nagyszárnyon jött és hozzám szállt le
nem hívtam nem vártam elég nekem a nevemben elférni
a vers valakit keres
segítek neki a kutatásban
hosszú lábbal iszapot kavarva
erős csőrrel törekválogatva
vihar előtt a vers
miért leskelődik a táj alá
miért mondja annyit a nevemet
miért kiabálja azt hogy géczi jános
178.
ma este nem jön ide senki
az esőben a mélyutak beáznak
a szóban a szót valaki veri
és a rózsából feltör a láz
ma este minden csepeg és hideg
a borban se nem alszik se nem lázad
megépült majd elbontotta magát
félórát ha vakított a házad
áthúzódik a ragrímek alá a tervgyilkos
az eső elől és virágot szagol
nincs tájélménye nincs nyárfasor
és elképzeli miként leled meg
miként töröd rá az ajtót valahol
179.
hogy miként töröd rá az ajtót
ha az esőben a visszaút beázott
mint a szem a szigorú kék
ha mindent látott
a tervgyilkos estélyiben van
bár rongyokban állt előbb
téged is átöltöztet a helyzet
ha előbb már lelőtt
aztán ott fekhetsz mint tény
beleforgatva a tanulságba
a feltépett ajtóban
lépésnyire a végeredmény előtt
áttetsző véknyan mint a virág árnya
180.
a reggeli ködkürtben benne van
szólít és parancsol máris
vonatkozzunk
s a másikba átszimfóniázzunk
a kertben is az a gazdahang
az ollóban rongyait összefogva
nyakig merül de mint kígyólétű
utasítás bárhonnan előbukkan
és megmondja a nevét
átmászik a nyelv roncsain
meztelen és odaáll eléd
a dolgok alatti beomlott
másik életről mond mesét
181.
firenze dal is lehetne
és a dalban bármi megeshetne
vagy gondolj bele és rögtön megérted
firenze pl. mint kísértet
ő az akiben összeér
a múlt és a jövő
mint a kézfogásban
két tenyér
olyanná válni firenzében
akár az utcán a visszajáró léptek
mint egymáson fekszenek
márgában a korhadt levelek
:az elválások és érkezések