Kalligram / Archívum / 1994 / III. évf. 1994. július–augusztus / Apám kertjében

Apám kertjében

Tóth László fordítása

Lovagolni fogunk jó lovacskán

mint amikor kicsik voltunk

mint amikor nagyok voltunk

                       

Repülés aeroplánon

Repülés az ágyban

                             

Nem szeretek a természetben baszni

nem tárhatom szét közben elég jól a lábamat

                             

És mindenféle bogarak mászkálnak rajta

                           

Erről a baszásról különkiadásban számol be az esti lap

a Népújságban meg vezércikkben írnak róla

Csinálja úgy ahogy én cím alatt

                   

* * *

                         

Hamupipőke cipellőjét mintha méretre szabták volna

                             

 

Az én pinámat ugyanúgy

de nem mindenkinek jó

                                   

Igaz nem is csak egy valakinek bár

Néked biztosan jól állna

                       

A pinát mindig méretre szabják

miközben ezt mondják a szabónak:

A selyem bélésről se feledkezzen meg

gombot azonban ne tegyen rá

hiszen úgyis mindig nyitva hordom

                         

Ugyanúgy varrják tehát

mint a férfi alsóneműt

                     

* * *

                           

Kinyalhatod a fenekem is

ha az örömet szerez neked

                                     

Mert nekem végül is igen

                                 

Kisfiúsra fésült hajjal érkezett

és papást-mamást játszottunk

                       

De a papa nem ő volt

így nekem orvoshoz kellett mennem

                               

Ha ő lett volna

ugyanúgy elmentem volna

                                 

* * *

                       

Fiúkának hívtam őt aktus közben

ő meg egy Chopin-szonáta gyászindulójának

ütemére mozgott

                     

          Nagyon mulatságos volt az egész

                       

                        De Mozart Törökindulója közben

                                     még mulatságosabb volt

                                                mivelhogy hátulról történt

                                 

                                                               Ha valamirevaló lennél

                                                                            te is megcsinálnád

                           

                                                                                              A férjemtől nem kell félned

                                                                                              ugyanabba az iskolába járt

                                                                                                                         mint én

                                                 

* * *

                                           

Makkot és tölgygubacsokat

dobálgattak egymásnak

                               

Gyere te is dobálózni

                                   

                  De vigyázz

ha beletalálnál a pinámba

   makkot szülnék neked

                                 

Azután már nem lenne szükségem rád

Ami szomorú lenne

                           S az ölembe potyognának a könnyeim

                                   

* * *

                               

A valagamba ne

mert fáj

                   

És beszélgetni szeretnék veled előtte

mert szeretem hogy olyan okos vagy

                               

Ami alapján feltételezhető

hogy még a sztratoszférát is

körbe tudnád kefélni

                   

                         

1948. 12. 21.