Kalligram / Archívum / 1994 / III. évf. 1994. július–augusztus / [ezer naplemente]

[ezer naplemente]

68.

a magyar szent korona ékszershop

esőkoszos vitrinében

napra nap érik a sornyi gyöngy

mint igék az összetett mondatban

gyűjtik magukba a fényt

fakítják a napozóbársonyt

forognak a történelmi időben

a szentségben a kapitalizmusban

igaznak lenni csak így

a kirakatban

igazgyöngyként sorrá fűzve lenni

hol egyes szám elsőben hol többesben

ide-odanyúlkálva persze

mint a disznó

érzékeny turcsi orra

szarral bevont rubinpiros négy patája

                         

69.

aki a szivárványnál dolgozik

annak van szivárványa

s negyedévenként

1000 szivárvánnyal rendelkezik

merész színíveket rajzol

hol kapunak hol ablaknak

amely alatt masíroznak

a militáns mondatok

hasonlító hasonlatok

szemében lassú szivárvány

szívében gyors szivárvány

szolgálja a szivárványt

a szivárványmestert

nekik így többen

már tiszta amerika

                     

70.

a hóhatáron

ahol elhagytam a havasi rétet

csak sziklák voltak

zergék sasok

s a hó a hó a hó

mit keresett ott a

rozsdamentes táblára írva:

új év új politikusok

                             

71.

találjuk ki ezt

mert kitalálható a történet

csak vissza vissza

lépésre lépés

kézfogásra kézfogás

ha lesz történetünk

mert mi kitaláljuk

akkor lesz múlt

lesz történet is

hamvas rügypikkelyekkel

a lengő bükkágon

és avar fűszálakkal

erdő ahol eltévedhetünk

olyan jó eltévedtnek lenni

                                   

72.

ha már erdő

valakit akkor abban megerőszakolnak

ilyenek történnek a versben

és a kitelt napokban

ennyi már elég is

hogy benne egy szajkó

kék a feje

fénypont a szeme

nem cserreg nem tollászkodik

figyel mint szemtanú

ha már erdő

ha már megerőszakolás

ha már történik a vers

ha már megtörténünk

                               

73.

egy perc és megérkezik

ő lesz március tizenötödike

ma még tizennégy

de lesz több is

pl. forradalom

hogyan olvasnám akkor februárt

sztyepan pehotnij verseit

törökkoromat magyarországon

a regénybe az alászállást

a bizonytalanság szabadságát

a posztmodern háromszögelési pontjait

hogyan

pedig ez a jelenkor

bizony olyan sárga

mint a márciusi jázmin

az idusi nárcisz

holott rá van írva

február

(semmi nem időszerűtlenebb

mint havazásban a forradalom

mint tizennégyben a tizenöt

mint hogy rendre megtörtének)

                   

74.

zergetoll a hajában

búzahajában zergetoll

kisétálja magából az erdőt

ki ezt a fojtogató szerelmet

érzésekre vágyik

nem iszomos kézre a blúza alatt

nyakába zúduló lihegésre

esszé se akar lenni

kisjegyzet a napi sajtóban

cirkusz

topog a tavalyi leveleken

ha előre ha hátra

zergetollat tűznek ismét a hajába

búzahajába zergetollat