Kalligram / Archívum / 1994 / III. évf. 1994. március / Kis hazai magyar futurológia

Kis hazai magyar futurológia

Rögtön az elején bevallom, hogy soha nem foglalkoztam jövőkutatással, asztrológiával, tenyérjóslással és egyéb, az emberiség történelme során állandóan divatban lévő istenkísértéssel, sőt, Nostradamuséhoz hasonló centuriák megírásán és közreadásán sem töröm fokozatosan hajtalanodó fejemet. A látomás, ami teljesen kizökkentett ritkán jelentkező lelki nyugalmamból és úgy felkavart, mint néhány szentlelkületű erénycsőszt a hazai magyar irodalmi lapok néhány „pornográf” írása, szóval a látomás csak néhány percig tartott, s azóta nem jelentkezett. Mindez akkor történt, amikor kezembe vettem a Madách Kiadó 1993. évi tájékoztató füzetét, s megakadt a tekintetem néhány beharangozott könyv ismertető szövegén. Olyan kötetekről van szó, amelyek újságokban, folyóiratokban újabban, régebben megjelent interjúkat, publikációkat, közérdekű írásokat, dokumentumokat tartalmaznak. A következő pillanatban minden elhomályosult előttem, s azt hiszem, néhány (hány?) évvel előbbrecsöppentem abban az antihumánus folyamban, amit jobb híján időnek nevezünk. A jövő könyvesboltjában mosolygós arcú, jól öltözött emberek válogattak a friss kiadványok között. Volt ott minden, ami szemnek és megnyálazott ujjaknak ingere. Megjelent például az elmúlt év válogatott tévéműsora; egyesek ezt szorongatva futottak átszellemült arccal a pénztárhoz. Mások hangos örömujjongások kíséretében konstatálták, hogy végre a tíz évvel ezelőtti sporthírek és focieredmények is megjelentek, vászonkötésben, s persze alaposan megválogatva. Volt, aki az „Előre megfejtett keresztrejtvények” című albumot hajította lazán kosárkájába, mások a „Hirdetések, felhívások 1998-ban” című gyűjteményt szorongatták. Nem hiányzott onnan a „Válogatott hazai totóeredmények” feliratú bőrkötéses füzetecske sem, nem beszélve az „Elmúlt évek tőzsdeárfolyamai” című nagyenciklopédiáról. De még olyan ínyencségek is ott sorakoztak a polcokon, mint a „Világ összes rádióműsora – címszavakban” elnevezésű antológia, a „Felejthetetlen sajtóhibák” címet viselő könyvsorozat legújabb darabjai, vagy az újrakevert, az aleatória szigorú szabályai szerint sorakozó ollózások vaskos gyűjteménye. Persze mindez szigorúan megválogatva, nehogy egy percig is untassa a nagyrabecsült olvasót.

Regényeket, versesköteteket nem láttam, tehát valószínűleg ilyen dolgokra nem lesz majd szükség, mint ahogy írókra sem.