Újabb Tsúszó-verslelet

Tsúszó Sándor számtalanszor meglepett már mindannyiunkat: már puszta létével is eléggé, hát még egyre-másra fölbukkanó írásaival, elektrografikáival, fotóival. Az egyik legnagyobb meglepetést azonban nekem tartogatta a sors: Tsúszó latinul írt versét. Szinte látom is a megdöbbenést az arcokon: vajon miért írt Tsúszó ezen a nyelven? Pontosan azért, amiért szlovákul (Alexander Čuso: mäso; vyložené geometrickou metódou – tvrdé tvrdenie; lásd: Tsúszó Sándor emlékkönyv, Lilium Aurum, 1992., 147. old.) vagy olaszul (Alessandro Chiuso: Poema Veronese; lásd: U. o., 125. old.) is alkotott.

Ha a versben kiemelt betűk számértékeit összeadjuk: 1923-at kapunk. Feltételezhető tehát, hogy a vers ihletője az a Jusztina nevű kurtizán, akit Vörös Attila emleget emlékezetes tanulmányában. Jusztina, mikor Tsúszó az 1923/24-es tanév vakációját töltötte Rimaszombatban Tonhauser Manó vendégeként, a Monte Carlo bordélyház kasszírnője volt, s mint ahogy azt Vörös Attilától tudjuk: ő avatta be költőnket a páros gyönyör titkaiba. Pár szót még a vers megtalálásának körülményeiről: Tsúszó versét az 1885-ben Lipcsében megjelent Sex. Propertii Elegiae c. könyv belső lapjára írta. A könyv tavaly került a kezembe, s azonnal ki is másoltam a verset, bár akkor eszembe se jutott, hogy a rejtélyes Alexander Lapsus név Tsúszót takarja. Propertius verseit nemrég újra kiírtam a pozsonyi Egyetemi Könyvtár katalógusában, de meglepetten tapasztaltam, hogy a kötet új kötést kapott, s a beleírt versnek nyoma sincs. Szerencsére, ha a kézirat el is veszett, a mű megmaradt, és most örömmel nyújthatom át önöknek.