Szomjúság

az érintetlen istenig nyújtózom

piszkálom talpad csíkos füzetlappal

a fröccs

amit fizettél

boldoggá nem tesz engem

kopogtatás nélkül ölni oly illetlen

magam ellen győzök veled

kívánatos lenne hát

felém fordítani képed

hogy lefotózzam minden sejtemmel

bekeretezzem csontjaimmal

a megbizonyosodást

pirinyó kegyeid

álmos hiszegetőké

én égek

tárva minden aknám vájj ki

a csókok ölelések se érdekesek már

bólintásod nélkül

szomjas vagyok