ki köszön át a lécközön?
ki köszön át a lécközön
s különben is mi közöm
mások lábközléskényszeréhez?
élek mintha egy Big Mac közepén
rázom a hideget mint megannyi szent
riherongy ringyó a rongyot
hajsza hajszálere ha pattan
az isteni szikla csiholta szikra
mint bamba bombabimbó
pattant szét száz kort egyetlen
túlkoros perc alatt
a seb sziromként felfakad s kidagadnak
kosarukból a kikosarazott álnok
futó lázi álmok és feltevések
vajh ki köszön át a létközön?
a négy hőselem (az agy a szív a nemi szervek
a lélek) maga? jaj
most lazán lezseren
illem-kimérten feszesen
illik köszönni return
fejét biccentve: bicc vagy
szelíd-parasztosan némi urbánus
fűszerezéssel?
a fülben lefülelődnek a hangok
a szemben megpepitulnak olykor a színek
és hellyel kínáltatik a helyzet
tőzsérek sóznak tőzsérre mirha-marhaságot
mert ha kell visszakuporodik Kolumbusz –
tojásába a tagadás
és mind a két nem
rántottát ki süt belőle ezután?
ki ránt se rá? és ki heder
itt amúgy istenigazából darauf?
ki köszön? és ohó hogy! át a lécközön
sótlan néni vagy cukros bácsi
borsos árat fizetsz paprikás
kedv izzad ma bennem
szólsz s nem tudom ki vagy
lélek-sztrádán szellem-vasúton
zötyög tülköl fékez a gondolat
a lécközön jaj átnézni
nem merek világmegváltó
irgalomárus te lennél ott?
szenvedélylobbantó vájatos öröm lenge
leánya te? ó ha kebledre
tehetném kígyóm (na jó: kígyócskám)
melengetni két halál olvadna halhatatlansággá
a díszletek bennem laknak
az angyalka is mely földre száll
hogy testem kapva koptassa buja
báj-remegésben
fehérré nő bennem a hang kiröppen
és megreked a lécközön