Jelentés közérzetünk romlásáról
öregkorában könnyen meghatódik
az ember azon min korábban csak mosolygott
vagy egykedvűen szemlélte a dolgot –
a képzelt helyett ismer már valódit
s a való Medúza-főt ha hordott
megdermesztette szívét Most ha tódít
a locska képzelet nem bánja Szorgos
szervei még működnek beszélnek
s barátai közül még jónéhányan élnek
de érzi már a morc idő marását
lábikrájában Így hát elvarázsolt
világba bújna vissza lágy mesébe
hisz a jövőben nincsen sok reménye