Kalligram / Archívum / 1995 / IV. évf. 1995. július–augusztus / Csáder Judit fotóművészetéről

Csáder Judit fotóművészetéről

-hushegyi- fordítása

A pozsonyi születésű (1948) fotóművész tanulmányait a fővárosi Iparművészeti Középiskolában kezdte, majd 1971-ben a prágai filmművészeti főiskola fényképművészeti szakán diplomázott.

Csáder a hetvenes évek első felében lépett a csehszlovákiai fotóművészeti életebe. Eddigi munkássága homogén gondolati egységet alkot. Egyes korszakaiban más-más szemszögből és eltérő formanyelv alkalmazásával közelíti meg fő témáit. Minden alkotói periódusában az érzelmi telítettség dominál. Visszatérő témáit, mint a gyermekkor, az anyaság és a gyengéd erotika, az önismeret és az önigazolás kérdésköreivel konfrontálja. Munkái lélektani vetületét a szüntelen változás jellemzi, témáit sohasem meríti ki, hogy hosszabb-rövidebb idő elteltével ismét véleményt formálhasson róluk. Ez azt eredményezi, hogy Csáder fényképeit, diptychonjait vagy cilkusait sohasem tekinthetjük befejezettnek.

Csáder Judit művészetére jellemző az elkészült fénykép utókezelése, megmunkálása, aminek egy olyan eredeti, egyedi alkotás a végeredménye, amit reprodukálni szinte kizárt. Gyakran együtt alkalmazza a fotogram és a hagyományos fényképkészítés, ritkábban pedig a montázs és az assemblage technikáját. Előszeretettel érvényesíti képein a természetes fény hangulatát, valamint az utólagos színes tónusozást.

Az alkotó korai műveiben az akt témakörére fektette a legnagyobb hangsúlyt; ezeket a felvételeket egy ritkán kiaknázott optikai tulajdonság, a valóságos kép torzításának alkalmazásával, a modellek tükörképeiről készítette. Konceptes képsorozatai (Nyomok I., II.) a nyolcvanas évek elején születtek. Az emberi test és a tárgyak lenyomatai, illetve nyomai a dévényi Sandberg homokjában, a maguk kontemplativ vetületeivel tág filozófiai mozgásteret teremtettek, amihez a szerző a következő csaknem egy évtizedben szüntelenül visszatért. Eközben egyre jelentősebb figyelmet szentelt a fotogramnak és az assemblage-nak, a velük való kísérletezésnek és a bennük rejlő lehetőségeknek. Az érintetlen, egyszerű fényképekbe olyan tárgyat, tárgyakat helyezett, amelyek a kompozíció szereves részévé váltak. A fotogram technikájának alkalmazásával megváltoztatta, érzelemmel telítette, így a valóság síkjából az álom és a fantázia világába helyezte át képeinek vizuális és gondolati rétegeit.

Csáder Judit – aki több mint huszonötéves fényképészgyakorlattal középiskolai tanulmányai színhelyén jelenleg pedagógusként működik – bár nem tartozik a sokat publikáló alkotók közé, fotóinak hangsúlyos érzelmi világa révén mégis a kortárs szlovákiai fényképművészet egyik egyedi jelensége. Művészi és pedagógiai tevékenységén túl aktív szervezője a hazai fotóművészeti életnek, elnöke a fényképészek szakmai szervezetének és annak a FOTOFO Alapítványnak, amely főrendezője az immár hagyományos Fotóművészet Hónapja című rendezvénysorozatnak.