Kalligram / Archívum / 1995 / IV. évf. 1995. július–augusztus / Rák

Rák

(június 22. – július 22.)

Endümion ébredése

               

„S lelkünk, akárcsak az álomkép, röpül erre meg arra. "

(Homérosz)

           

gúbaszthatta szemét éjjelente

– Szelénét én soha nem  szerettem –

így barlangásznak mentem

s voltam még bányász és kútfúró

majd mélytengeri búvár

mondják érzéketlen voltam

az érzékekben ezért

végképp elmerültem

fárasztottam magam:

mindig csak lefelé

az anyag és testiség

mélységeit bújtam

noha tudtam hol van

és hogy szerelmesem

               

megmondhatom azt is

tudtam ő istennő

lelket kötő-oldó-szétválasztó

– valahol az anyánk –

(Ödipusz bunkó volt

ő ahoyg járt úgy járt

ez kell az ilyennek

mért nem volt óvatos)

                   

a barlangnyíláson át

szerénykének tűnik

sőt mondhatnám bájos

a lelket-vizet ejtő és emelő

de aki ismeri

tudja mily szörnyű nő

vén banya Hekaté maga a Kerberosz

és ha egyszer megfog

nincs több szabadulás

(csak Héraklész kapta el

Istenigazából)

                   

meg aztán mostanság

nem a régi ő sem

– csak egypár bakkant költő

néhány naiv lélek... –

a világ szeme látta

e kétes perszóna

kíkezdett jenkivel

ruszkival is hált már

szikkadt üregeit

lunochodok járták – –