Martialis dala a római lányhoz, akiből kiveszett a hazafias érzés; 3. ecloga; angyalzsugor
Martialis dala a római lányhoz, akiből kiveszett a hazafias érzés
a parthus farok a dák dákó a germán
szerszám s talán az alán is
otthonosan mozog Caeliában
a szír a pontoszi kolbászt is befalja örömest
célba ér a fáraók földjén növesztett tök is
és a csupatűz ind inda (frissen szállítja
a tenger) is megfogódzik az ölben
de még a csuklyátlan zsidófütykös is húsba öltözik
szégyelld magad gonosz Caelia! hát már minden
csepp honleányi szeretet kiveszett belőled hogy
megveted a római faszt?
3. ecloga
Pásztor: Nézd, ha víg Auster meleg tenyere simítja bőrét,
vagy ha Eurus füröszti nedveiben, vagy ha Aquilo
északi tűujjacskái szurkálják is teli a testét,
ugyanúgy mered Priapus szobra!
Nő: Hermészt dicsérd inkább, a külléné hegyi tolvajt!
Pásztor: Mi?
Nő: Add elő, amit elvettél.
Pásztor: A szüzességedet ne tőlem kérd vissza.
Nő: Olyan mélyen lennél bár a föld alatt, mint amilyen
mélyen bennem voltál akkor.
Pásztor: Theokritoszi szakállú minden szavad,
csontja törékeny, keze remeg.
Nő: A Léthéből ittál? Kupádba azt mért a csapos?
Pásztor: Szőlővért ittam eddig, de most a tiédre szomjazom.
Nő: A birkát add, az elraboltat. Férjem rád gyanakszik.
Nem szokta úgysem durva aklodat!
Pásztor: Bezzeg a te aklod selyme
virgonc kedvvel tartja a szőröst!
Nő: Szánalmas vagy, de pompás.
Pásztor: Nem loptam csóknál értékesebbet.
Nő: Tudsz értékesebbet?
Pásztor: Az ég tojásköldökéről lepereg a héj,
és megül a fény tenyerében.
Nő: A fügefák hályogos torkába nézek,
a mézes szívig egészen. Látom, hogy dobban
egyre hevesebbet a nyár.
Pásztor: A barbütosz húrjain a vágy ujjai pengetik
egy fűszagú elégia kövér hangjait.
Nő: Megkövezi Jupiter a lusta lángú lelket.
Pásztor: (almát nyújt a nőnek) Nézd, hogy szopja be édes
magházáig alma a szárát!
Nő: A szőlőben ott pezseg a tűz, de
csak a prés fröccsenti boldog borrá.
Pásztor: Ha leveti ruháit a dió, meztelen éri a nyelv.
Nő: Héjából hámozd ki a banánt, úgy édes.
Pásztor: Helikon magasába hiába csábított százszor a Múzsa,
dombjaidnál magasabbra sosem vágytam!
Nő: Ó bár sose hullnál ki Okeánosz szájából
sáfrányruhás fogacska: Hajnal!
angyalzsugor
1
Küprisz aranyhaja Pergamonra
zúdult. A szépséges tetvek
napnyi szememből isznak.
2
Gyertyám benned ég.
3
Kisírt, vörös szemével
tóga alól kikacsint a
mellbimbó, majd pirulósan
lehunyja szemét.
4
Látomásgömbölyű húsod
az éjjel csontvázára ül.
5
A borotvált füst habzó
jajszava. A borbélyműhehely
kéményén illan el az éjszaka.
6
Régi dicsőségünk hol késel?
Az éji hodályban. Véres
századok buknak a kőre,
mellükből tiszta forrás bugyog.
7
Magját szétlőtte egykor az
Isten. Ostoba keringést
szült az Űr meddő méhe.
8
Kiköpött éjszaka.
9
Angyalzsugora van a
térnek. Szent motorbiciklik dögös
máját bőrdzsekis keselyűk
tépik.
10
Herezacskóba huppant
szív dalol. Csillagok
kottázzák a barlang
nedves falára.
11
A banánhéjból lassan
kibújnak a vizek. Sós
ujjukon Gügész gyűrűje
az Idő.