Kalligram / Archívum / 1995 / IV. évf. 1995. szeptember / Szigliget; Zoknidal; Perjetánc; Kutyáskodó

Szigliget; Zoknidal; Perjetánc; Kutyáskodó

                   

Szigliget

                       

Tó a szomszédom dajka tó

vadszőlő hervadt leveleit tépem

permetezem a tetves rózsát

ekkora tér ennyi korlát

mely lépteim ütemét kiméri

                 

valamikor Hon-Kong Hawai Sri Lanka Kenya

s képzeletben ennél is túlra

az ember végül

a nagy száguldást megunja

                   

kis kertben egyedül ketten

messzebre érni úgyis lehetetlen

                 

                 

Zoknidal

                   

Egy kis gonosz ördögleány

szeretőd zokniját

szájamba nyomja

abban bízik

megmérgezi nyelvem

                     

mint a légyölő galóca

csakhogy mostani lényed

számomra ismeretlen

régi festményre bámul az emlék

a gazellalányra

akit szerettem

                         

                       

Perjetánc

                 

Mit remélhet

ki nem remél

bokor lapul

a fák helyén

                       

a tó

kiszáradt pocsolya

békákon ugrál

a hit tova

                     

az égről

most hull le a hold

a csillag fénye

megfakult

                   

de valahol

él egy régi vágy

perjéje éppen

ideszállt

                 

                     

Kutyáskodó

                 

Ha belémszeretne

szép Helén

akadna itt még

oly remény

amelyre ön ha

rávizel

nem játszom el

a sanszomat

s acsarkodón

bármiként ugat

pincsi uszkár

vagy bősz puli

így is mondhatnám

az tuti

kedves seggét

nem nyalja más