Szigliget; Zoknidal; Perjetánc; Kutyáskodó
Szigliget
Tó a szomszédom dajka tó
vadszőlő hervadt leveleit tépem
permetezem a tetves rózsát
ekkora tér ennyi korlát
mely lépteim ütemét kiméri
valamikor Hon-Kong Hawai Sri Lanka Kenya
s képzeletben ennél is túlra
az ember végül
a nagy száguldást megunja
kis kertben egyedül ketten
messzebre érni úgyis lehetetlen
Zoknidal
Egy kis gonosz ördögleány
szeretőd zokniját
szájamba nyomja
abban bízik
megmérgezi nyelvem
mint a légyölő galóca
csakhogy mostani lényed
számomra ismeretlen
régi festményre bámul az emlék
a gazellalányra
akit szerettem
Perjetánc
Mit remélhet
ki nem remél
bokor lapul
a fák helyén
a tó
kiszáradt pocsolya
békákon ugrál
a hit tova
az égről
most hull le a hold
a csillag fénye
megfakult
de valahol
él egy régi vágy
perjéje éppen
ideszállt
Kutyáskodó
Ha belémszeretne
szép Helén
akadna itt még
oly remény
amelyre ön ha
rávizel
nem játszom el
a sanszomat
s acsarkodón
bármiként ugat
pincsi uszkár
vagy bősz puli
így is mondhatnám
az tuti
kedves seggét
nem nyalja más