Harmadik helykeresés

A szín még dermedt, a mozgás üvegből van, rigid, szabályos és hűvös, mint a bolognai üvegcsepp. A szín: Frankfurt am Main állomásnegyede, a Münchnerstrassétól jobbra, az állomás felől nézve. Szeptember végi péntek este, a német diplomácia nagy lovagja, Genscher lemondása utáni időszak hajnalán. Nemrég esett, meglepően jó a levegő, kicsi, hatszögű cementlapokból rakott a járda. Az arab és bangladeshi utcafiúk, utcalányok és utcagyerekek éppen nem törnek semmit, észrevehetően keresetten topisak, mintha valamiféle díszlet részei volnának. Villamoszaj ritkán, az autóforgalom a mellékutcaság mellékességének megfelelő. A kirakatok látványelemeinek hivalkodása nem mennyiségi, de tudatosan és mintegy dölyfösen kvalitatív, az üvegtáblák mögött sok helyen fényszigetelő lakkhártya, ne lehessen belátni. A funkcionális kirakatok látványelemeinek minőségi hivalkodása a nemiségre irányítja a figyelmet. Az árucikkek között választékban és számbelileg a videokazetták uralkodnak, a szolgáltatások vonatkozásában a legolcsóbb az automatizált, pénzbedobásos, videofülkés kukkolás, de jóformán minden boltajtóban cégvezető vagy egyszerű munkatárs áll, akik „Hello, gentleman!” vagy „Sie können auch nur gucken” köszöntéssel hívják fel különböző, egyenes adásban folyó szolgáltatásaikra a járókelő férfiak figyelmét. A két utca feltűnően Beaté Uhse szellemiségét, illetve tőkeerős vállalkozási modorának jegyeit viseli magán, második helyen Teresának és iskolájának termékei állnak. Cicciolinát, Parvatit vagy a francia konkurrenseket észrevehető agresszivitással szorították ki a német vállalkozók. A szakosodott üzletek forgalma ügyfelekben sokkal ösztövérebb, bevételben azonban lényegesen magasabb. Történésünk idején a szakosodott szolgáltatások keresettségi listáját sorrendben a következő tematikák vezetik: mintegy fej fej mellett a domina és lesbi, utánuk big prick, transvest, black és alig valamivel lemaradva a milky és az animál. A frankfurti rendészeti szabályok következetes fegyelme folytán az élő reklám a kirakatok előtti, kizárólag az úttestig tartó járdaszakaszra és csak verbális módszerekre korlátozható. A public relations mikéntje ennek következtében jól szabályozott, de célratörő. Az üzletág egyezményes, mintegy közép-európai pidgin-angol szaknyelve jól észrevehetően szorítja ki a németet, amely csak a járulékos szolgáltatások – bárok, éttermek, pénzváltó fülkék – körében maradt igazán honos.

A világítás színezését a ciklámenlila és ibolya közötti skála uralja, a piros részaránya is számottevő, neonkék sok, sárga viszont alig akad. Vibráló, pislogó fények jóformán nincsenek: ez is egyfajta szolid megállapodottságot jelez. A fények nem nagyon szolgálnak reklám-célokat, inkább hangulati jelzések. Explicit világítás csak a pornómozik bejárata körül van, itt a hihetetlenül számos és meglehetősen egyöntetű kínálat felmutatása a cél, a plakátok viszonylag kis méretűek, általában itt is Beaté Uhse befolyása érvényesül.

Kevés autó parkol az utcákon, félig a járdára mászva pihennek, aggodalmasan ügyelve arra, hogy a járdán szabadon hagyott szélességben kényelmesen elgördülhessen egy tolókocsi vagy különösebb navigálás nélkül átsiethessen – persze másnap délelőtt – a gyerekkocsit toló anya. Kilencig meglelnek a többemeletes házak kapualjai az esti kiadású lapokkal és az ingyenes reklámújságokkal, minden sterilen tiszta bennük, minden ár – „csak” ennyi meg ennyi, mosógéptől légpisztolyig és lánykaharisnyáig minden Sonderangebot. A reklámújságokat alig lopkodják, többnyire csak a bangladeshiek, senki sem tudja, mire használják őket. A közhiedelemmel ellentétben számottevő mennyiségű szemetet a szél a járdákra kiugró pár foknyi lépcsők könyökébe vagy az autók abroncsai alá szorítja.

Az utcák színes világítása fölött fokozatos az átmenet a párolgó esővíz miatt a sötét kékekbe és a feketébe. A háttérben a frankfurti banknegyed toronyházai sejlenek, építésük éppúgy botrány, mint a hidegháborús, amerikanizálódó Nyugat-Európa vívmánya. A háttér tehát olyan, inintha a Kékszakállú herceg várát mintázná vagy a geometrizált Dolomitokat sötétkékben. Péntek este nem világít sehol ablak, a felhőkarcoló tömbök tehát árnyak, repülőkre gondoló piros mákszemmel a tetejükön. Hogyha látásunkat halszemoptikával toldanánk meg, fekete orsó formában, nem létező csúcsívekben látnánk a domború, állomásnegyedi utcákat.

Ezen a szeptemberi péntek estén a percek nem az előző perc hatvanegyedik másodpercében kezdődnek. Az emberek már ouzót, viszkit vagy Curaçaot isznak a tükrözött felületű bárnál, miközben a bangladeshiek cigarettázva ődöngenek az állomásnegyedben. 92 szeptemberében még nem csúcsosodik a német folk éppen aktuális új hulláma, a cédékre rögzített agykondicionálás jobbára még üzleti reményekben csírázik. A Stern Kohlt mutatja önelégülten és paradicsomlövedékek tüzében, Marilyn Monroe, Picasso, Bercht, Gorbacsov, Thomas Mann, Hitler, Churchill, Hemingway, Becker, Jolin F. Kennedy, Sartre és Adenauer gyerek- és fénykori képeit veti össze. Boszniában most nyitották meg a tüzet, mert kezdődik a híradó. A néző elmondja véleményét az ENSZ-ről és az Európa Tanácsról, a nézőné behozza a vacsorát, és csak a bosnyákokat sajnálja.

A bangladeshi fiúk sörösdobozt rugdosnak a hatszögű cementlapokon. A csörömpölés szüneteiben meghimbálják rekedtes szókincsüket, cigarettáznak. Az üzletekben mértéktartó a zene, a vendégváró lányok is cigarettáznak. A kanálisokban márka és energia áramlik, időnként megremegnek a mélyvasút forgalmától. A fiarüvíürti légikikötő Jumbo Jeteket ereget és szippant magába, szórakozottan gyártja az utasokat, akik kezüket mosva, egykedvűen repülnek el a bőrdzsekis bangladeshi fiúk és a banktomyok fölött.

A bolognai üvegcsepp tűhegyes farkincája hallhatatlan pattanással törik le. Az üvegcseppből fehér, finom, szilíciumos por lesz, anyag. Pereg, gravitációs irányban. A színen szélirányból megjelenik a történés.

Kicsi székely Mózsi nagy Meseországban.