Kalligram / Archívum / 1996 / V. évf. 1996. április – Éneklő Borz / Nagypéntek

Nagypéntek

„odaajándékozá a testet Józsefnek” (Mk. 15, 45)

                 

Szereplők:

József (30), a szünedrion tagja [Visky András]

Khárisz (46), görög barátja [Láng Zsolt]

                         

(Az ítélet kihirdetésére gyülekező tömeg moraja, zsivaja, artikulálatlan üvöltözése, a mai stadionok atmoszférája szerint. Hol erősebb, hol gyöngébb, ahogy a helyzet megkívánja.)

                         

József  Itt jó lesz, megállhatunk. Innen mindent láthatni.

Khárisz És te?

József Maradok én is.

Khárisz Menj csak, a végén majd találkozunk. A tanácsosok között van a helyed.

József  Nézd, most jönnek. Látni sem bírom. A feddhetetlenek tanácsa.

Khárisz Amelynek magad is tagja vagy.

József  Lobognak a kattanok a szélben, mint a halál zászlói.

Khárisz Miéit nem állsz közéjük?

József   Mindegy, hol állok, Khárisz. Mindenki, aki itt van, kivétel nélkül, ugyanazon az oldalon áll. Kivéve azt, akit megölnek. Szagot fogott az istenadta nép is.

Khárisz Még mindig nem éltem, miért is hívtál ide engem.

József   Hát hogy mereszd a szemedet. Minden apró részlet fontos lehet.

Khárisz Azért egy-két kivégzést láttam már... Jól van, jól van, zaklatott vagy. Napok óta nem alszol. Még bajod lehet belőle, hogy nem mégy oda.

József (szenvedélyesen) A másik oldal egyetlen személyre méretezett hely. Ilyen még nem volt, barátom. Ezért jó, ha itt vagy most.

Khárisz Van ott még hely, József, ne áltasd magad.

József   Te azt gondolod, csak éppen elhallgatod előttem, hogy föl sem vetődött bennem a lehetősége annak, hogy mellé álljak. Tudod, miért nem tettem meg?

Khárisz Erre mindig találhatni magyarázatot.

József Ezt nem én találtam. Csak azt nem tudom felfogni, a többieknek miért nem tűnt fel?

Khárisz Mégis mi?

József Gamálielnek az a pokoli ötlete támadt, karcolják fel az elítélt nevét egy agyagedényre, majd törjék össze. Ez nálunk sohasem volt szokás. A szenvedély, vagy nem is tudom, mi, annyira elvakította őket, hogy máris elkezdtek rikoltozni edény után. Ide-oda futkostak, kapkodva keresgéltek, mintha parancsra tennék. Akkor megértettem, miért kísértette meg őket Gamáliel ezzel a pogány szokással.

Khárisz Na és miért? Hogy a köztük levő másként gondolkodónak, mint te, oka legyen lelkiismeretét megnyugtatni, és velük maradni.

József   Nem találtad el.

Khárisz Nem is reméltem.

József Jel volt. Égi jel, ha ez neked egyáltalán mond valamit.

Khárisz Alig.

József Mióta azzal vagytok elfoglalva, hogy a nagy görög égből isteneiteket ama hatalmasabba, a rómaiba telepítsétek át, nem is csodálkozom. Ott majd légiók szavatolják biztonságukat, gondolom.

Khárisz A jel, József, hogy szavadat ne feledd.

József Nem égi, megengedem. De akkor az agyafúrt Gamáliel figyelmeztetése volt, hogy közénk lopózott a szent káosz, és nem tudjuk, mit cselekszünk. Engedelmeskedünk, de kinek?

Khárisz És ezt akarod most megtudni.

József Ezt.

Khárisz A részletekből.

József  Nem hiszel nekem. Szükségem van a szemedre. Az a rossz sejtelem gyötör, hogy valami elkerülheti most a figyelmünket. Egy „külső” szemlélő...

Khárisz Egy pogány, nemde?

József   Nocsak. Te megsértődtél.

Khárisz Még mielőtt nagyon unnám ezt az egészet, azt mondd meg, te mire szavaztál, József?

József Várd ki a végét. Megvártam, amíg mindannyian elhagyják a termet, hogy magamhoz vegyem a szilánkokat. És megtaláltam a nevét az egyik cserépdarabon. Épen. Sértetlenül! Érted te ezt? Miután egymásba fogózva táncot jártak felette.

Khárisz Te mire szavaztál?

József   (erősödő moraj) Kutyák! Csahosok!

Khárisz (hangosan) Mit mondasz?

József   Kutyák! Kutyák! Tagadás!

Khárisz Te mire szavaztál, azt kérdem.

József   (a tömeg elcsendesedik) Kajafás nekem ígérte testét.

Khárisz És megvásárolta a szavazatodat. Kényesen ügyel az egyöntetűségre.

József  Nem. Én váltottam meg a testet. Elvettem Kajafástól.

Khárisz Nem nagyon ragaszkodott hozzá, felteszem.

József Ott állt mögöttem, amikor lehajoltam a cserepekért. Nem vettem észre, hogy bent maradt a tanácsteremben. Mosolyogva nézett rám, és azt mondta: megkapod, József, a testét is megkapod.

Khárisz Is?

József Hát ez az: elszólta magát.

Khárisz Jelek ide vagy oda, nem gondolod, József, hogy egy élettelen testéit te két életet adtál: az elítéltét és a magadét? Egyetlen szavazatért. Jól hallom?

József  Jól, barátom. Az ő testéért.

Khárisz És akkor jöhet a szombat. Nyugalmad napja.

József   (hangos kiáltozások) Holnap nem lesz szombat!

Khárisz Mit mondasz?

József   Nem! Lesz! Szombat! Kutyák! Tagadás!

Khárisz (a tömeg elcsendesedik) Lesz, ne reménykedj. Helyreáll a rend. Erre már volt példa. Gondolj csak a sáskaevő prófétátokra. Amint tálcára került a feje, a dühöngő Heródiás is tüstént megnyugodott hites ura testvérének az ágyában. Pedig hozzá hasonló fúria nemigen van az alvilágban sem talán. A halál mindent megold.

József De én azt álmodtam, hogy nem lesz szombat. Bezárulnak az idő kapui. Döngetni fogjuk belülről, de odakint senki nem lesz, aki meghallhatná.

Khárisz Egy test, egy szavazat. Ez csak pillanatnyi árfolyam, ne nyugtalankodj. Volt már ennél rosszabb is meg jobb. Éppen te ne tudnád?

József   Te ezt nem érted, Khárisz.

Khárisz És ezt közölni velem hívtál ide?

József   Nincs már erőm a részletekre, barátom.

Khárisz A nagy egyetértés egyik oldalon, és a cserépen épen maradt név a másikon. Itt tartunk most.

József Egy szavazat mégis hibádzott. A Nikodémusé. Ott van köztük most is, és motyogva sír. Azzal vádolt, hogy az én szavazatom volt a döntő. Mert az övé az összes többiét kiteszi. Meg sem hallgatták.

Khárisz Csak nekem lehet ilyen agyalágyult barátom, mint te, József, hogy egy kivégzett bűnözőnek a testét megveszi. Nem fér a fejembe, mire számítasz! Hazaviszel egy élettelen testet. A mesterem azt mondta egyszer: minden halott istenűr.

József Hát éppen ez az, Khárisz! A nemlét birtokába szeretnék jutni, és elrejteni az emberek szeme elől.

Khárisz Az nem a nemlét, kicsim, hanem egy hulla. Van erre szó: porhüvely. Amiből a szó elszállt. Végérvényesen kihullt belőle a kard. Elismerem, jól forgatta. Mintha hazacipelhetnél egy szakadékot.

József   Jól beszélsz, görög, jól beszélsz!

Khárisz Csakhogy élihez ölni kellett. Szavaztál...

József A szavazatom – ez fáj neked. Magaddal eltelve állhatnál itt a tömegben, hogy nem csalódtál bennem. És elvihetnéd jó híremet Szókratészedre gondolva, hogy a bölcsesség szeretete a halába való felkészülésben áll. Ütnének engem is, mint a názáretit, és átéreznéd a fájdalmamat. És a fájdalomban örömet lelnél, mintha asszonyt ölelnél. Nem éppen ezért hívtalak ide.

Khárisz A másik ember halálára kötni kétes üzletet...?!

József Üzlet! Ez jut eszedbe rólunk. Csodálsz, amiért a legsúlyosabb vereségeinket javunkra tudjuk fordítani. Mintha rajtunk állna ez az egész. Mintha mi választottunk volna Istent magunknak, magunk közül.

Khárisz Megsértődtél. Egy – egy.

József   Jól figyelj, Khárisz. A világot Isten hét kacagása teremtette. Az utolsó sírásba csuklott. És ez most van.

Khárisz És ha Nikodémusnak van igaza? Ha nem a számokra kell figyelni, hanem az igazságra? Akkor valóban az ő egyetlen szavazata számít csak! Mi van akkor, ha nem egyszerűen csodarabbit gyilkoltok éppen...

József   (közbevág) Hanem?

Khárisz (bizonytalanul, mint aki barátjának kedvébe akar járni) Hanem a... Messiást.

József   Nikodémusnak igaza van. Ez a legvalószínűbb. Istent ölni gyűltünk össze most.

Khárisz Drága barátom! Egyszer majd felkapnak téged is a fellegek, mint Énókh atyádat.

József   Tudod, Khárisz, mi történne, ha a Nagy Tenger, amely most a földrészeket jótékonyan elválasztja, egyszer csak medréből, huss!, eltűnne?

Khárisz Megsokasodnának ellenségeitek.

József  Nem. Összegyülekeznének a felhők a tenger-űr fölé és tengert harmatoznának ismét. Kiáltás töme fel az ég felé a föld száraz torkából. Amit mi nem hallhatnánk meg, mert nem a mi fülünknek való.

Khárisz Megölik, József, magad is tudod. A szemünk előtt. Anélkül, hogy bármit is szólna.

József   Meghalni egyedül Isten tud. khárisz És a felhők?

József   Előbb a kiáltás, Khárisz. Amit emberi fül meg nem hallhat. (Erősödő zaj) Isten-űr.

Khárisz Mit mondasz?

József   (üvölt) I-s-t-e-n-ű-r! Hét betű. Gondoltad volna?

Khárisz A hetedik nevetés?

József   Kutyák! Ugassatok, korcsok. Tagadás!

Khárisz Mit mondasz?

József   Ezt majd Bachnak lesz feladata megérteni!

Khárisz Kinek?

József  Bachnak! Bachnak!

Khárisz Mit csinálnak?

József   (tagolva) Johann Sebastian Bach. (Énekli) Bé-á-cé-há. Bé-á-cé-há. khárisz Nem hallom! József   Tagadás.

                           

(József és Khárisz kiáltozása belevegyül a tömeg Barabást skandáló üvöltözésébe, úgy, hogy a két hangalak – tagadás és Barabás – észrevétlenül átmennek egymásba. Majd kirobban a Máté-passió turbae paganorum kórusa. Hirtelen csönd.)

                   

VÉGE