Kalligram / Archívum / 1996 / V. évf. 1996. április – Éneklő Borz / paraFARM

paraFARM

Maszkos játék a commedie dell’arte stílusában

hommage à George Orwell

                   

Szereplők

Napóleon – disznó – basszbariton [Visky András]

Hógolyó – disznó – tenor [Madaras Péter]

Süvi – disznó – szoprán [Gyéresi Júlia]

Bandi – ló – bariton [Láng Zsolt]

Rózsi – ló – alt [Kisgyörgy Réka]

Kopók (ikrek) – két kutya – tenor [Jakabffy Tamás]

Benjámin – szamár – basszus [Kovács András Ferenc]

Juhok – (tetszés szerinti számban, ám a kamaraműfaj kívánalmait figyelembe véve)

Kar – a felsorolt szereplőkből

                   

               

Első kép

(Álomjelenet. Rituálé.)

                   

Napóleon

Mi végre élünk Rövid éltünk Gazdái ha volnánk!

             

Kar

Életünk milyen?

Mennyit ér-ér-ér?

Mennyit érünk?

Mi vár reánk, út végére ha érünk?

Hógolyó

Megszületünk hirtelen

S büntetésünk ez.

         

Napóleon

Nyomorúságos. Fáradságos.

Utunk végén a böllér.

                     

Kar

Rövid, rövid, rövid...

Rövid utunk végén

Ott áll a tőke és a böllér

                       

Süvi

A tőke – végzetünk!

               

Hógolyó

Hát mennyit ér?

               

Kar

Hát-hát-hát-hát-hát...!

Hát mennyit ér!

                   

Hógolyó

Ennyink van: a puszta bőr,

És máris nyakunkon a tőr.

           

Kar

Csak bőr! Csak bőr!

És jő a tőr!

A szörnyű vég.

                     

Hógolyó

Hát ennyit ér?

                   

Kar

Hát-hát-hát-hát-hát-hát...!

Ennyit-ennyit ér!

             

Napóleon

De egyszer új nap kél fölénk,

                   

Hógolyó

Az egyenlőség tiszta napja,

               

Süvi

Elmúlik hátunkról az ostor, Kihullik szátokból a zabla.

             

Kar

Új! Új! Új! Új! Új! Új! Új! süvi

E harc lesz már a végső.

                   

Kopók

Az ám! Az ám!

Az ám! Az ám!

               

Napóleon

Hazám, hazám,

Te régi álom,

Pompás karám

És puha alom.

         

Kar

A pajtából majd új világ kél,

Az állaté lesz ez a Föld.

Hógolyóparlandó

Állatok!

Valóra válik régi álmunk,

Régi égi vágyunk,

Megépítjük

A Nagy Egyetemes Vályút.

               

Süvi

Előtte mind

Egyenlők,

Mind egyenlők

Vagyunk.

                   

Bandi

Igazat szól a három disznó!

             

Rózsi

Így jó, így jó, így jó...

               

Napóleon

Az orrunkban nem lesz gyűrű,

                       

Kar

Hátunkon nem lesz nyereg,

Nem mar zabla és sarkantyú,

S nem vernek az emberek.

Gazdag lesz majd minden állat,

Ha eljön majd az a nap.

                     

                       

Második kép

(„Illegál”. Underground-romantika.)

                       

Napóleonparlandó

Jelszó?

         

Kar parlandó

Négy láb jó,

Két láb rossz.

             

Napóleon

Tovább!

Tovább!

Csak semmi majré!

           

Hógolyó

Igazunk megáll, megáll, megáll...

               

Süvi

Bárki negligál!

               

Kar

Tovább!

Tovább!

Okosan és loppal.

Ez az illegál!

Illegál!

Illegál!

Igazunk váltig áll!

Illegál!

Illegál!

                     

Hógolyó

Légy néma föld,

És tartsd titokban léptünk.

Hajnalra mind mienk a föld,

És mi vagyunk a gazda.

                   

                     

Harmadik kép

(A forradalom)

                 

Napóleonparlandó

Jelszó!

         

Karparlandó

Négy láb jó,

Két láb rossz!

               

Hógolyó

Mienk lesz az állam,

Az állam mi leszünk.

           

Kar

Fo-nák-nák-nák-nák-nák-nák-nák

Fo-fo-fo-fo-fo-fo-fo-fo-fo-nák

A világ fonákja!

A pajtából az állat

Bizony másként látja.

                   

Napóleon

Mienk, mienk lesz az állam,

               

Hógolyó, Süvi

S az állam mi leszünk.

                   

Kar

Állat-álom!

Álom-állat!

Állat-állam!

Állam-állat!

Teli-teli-teli-találat!

                   

Napóleon, Süvi, Hógolyó

Az orrunkon nem lesz gyűrű,

                   

Bandi

Hátunkon nem lesz nyereg,

             

Rózsi

Nem mar zabla és sarkantyú,

                   

Kar

S nem vernek az emberek.

Gazdag lesz majd minden állat,

Ha eljön majd az a nap.

             

                   

Negyedik kép

(A nagy utópia-ária)

                   

Benjámin

A felhőn túl aranyló fények árja,

A Kandiscukor Hegység vár miránk,

És napról napra hozzá száll imánk,

Fogoly lelkünk messzi glóriája.

Szenvedésünk sok-sok stációja

Az eljövendő adóját kirója,

Várva vár a felhőn túl a kandis,

Vágyik rá a disznó, a vakond is.

                     

                       

Ötödik kép

(A törvények proklamációja)

               

Hógolyóföleszmél

Gyengék és erősek!

Aprók és nagyok!

Szárnyasok, patások!

Okosak!

Együgyűek!

Minden állat egyenlő!

               

Napóleon

Aki két lábon jár, ellenség!                          

                 

Kar

Ellenség, ellenség, ellenség!

         

Hógolyó

Aki négy lábon jár, az barát.

               

Kar

Barát, barát, barát.

                 

Napóleon

Állat nem visel ruhát!

             

Kar

Ruhát, ruhát, ruhát.

             

Hógolyó

Állat nem alszik ágyban!

         

Kar

Ágyban, ágyban, ágyban.

               

Napóleon

Állat nem iszik alkoholt!

               

Kar

Koholt, koholt, koholt.

               

Hógolyó

Állat nem öl meg más állatot!

           

Kar

Állatot, állatot, állatot.

               

Napóleon

Minden állat egyenlő!

         

Kar

Egyenlő, egyenlő, egyenlő.

                 

               

Hatodik kép

                 

Hógolyó

A rettegés oda.

Erőnk telje immár

Jelené, jövőé.

                 

Süvi

Jelen, jövő:

Miként a föld az éggel:

Összeér!

                 

Hógolyó

A rút karám

S a hitvány eledel

A múlté.

Ó, évek, évek!

Pazar álmok

És almok:

Leigázott jövő...

A terv, íme:

                 

Süvi

Akár az eszme:

Nagyszabású.

                 

Hógolyó

Egy vályú, véreim,

Egyetlenegy,

S mindenkié.

                 

Süvi

A földet körbeéri

                 

Hógolyó

Az életem

S a művem.

A kettő együtt

Vagyok: én.

                 

Süvi

A földet körbeéri.

                 

Kar

Hajnal hasad,

Munkára fel.

A föld az éggel

Összeér...

                 

Bandi

Fölépítem,

Inam szakadjon.

                 

Rózsi

Követlek, Bandi,

Kedves.

         

Kar

Hajnal hasad,

Munkára fel.

A föld az éggel

Összeér!

                 

Hógolyó

Lássunk hát neki!

                 

Napóleon

Neki? Neki?

                 

Hógolyó

A terv akár az eszme,

Nagyszabású.

                 

Napóleon

Csak résen,

Csak résen

Lankadatlan.

                 

Kopók

Csak! Csak! Csak! Csak! Csak!

                 

Süvi

A eszme

Nagyszabású.

                 

Bandi

Fölépítem, Inam szakadjon.

                 

Rózsi

Követlek, Bandi, kedves.

                 

Kopók

Csak! Csak! Csak! Csak! Csak!

                 

Napóleon

Hatalmunk gyönge még,

Vesztünkbe csalogatnak.

                 

Kopók

Csa-csa-csa!

                 

Süvi

Ó jaj, megálmodám

Napóleon veled.

                 

Napóleon

Körém!

A terv ugyan kié?

                 

Hógolyó

Hogyan?

Kié a terv? Kié?

Kié lehetne?

                 

Kar

Ugyan kié

Lehetne?

                 

Hógolyó

Az életem

S a művem.

A kettő együtt

Vagyok: én.

                 

Napóleon

Zsenge hatalmunk

Aláássa.

Áruló!

                 

Karparlando

Áruló?

                 

Napóleon

Elég!

Akármikor jöhetnek

Súlyosb igába újra

Hajtani.

                 

Süvi

Ó, jaj nekünk!

                 

Napóleon

Álnok!

Bérenc!

Ügynök!

Összeesküvő!

                 

Kopókmegölik

Vége! Vége! Vége!

           

           

Hetedik kép

                 

Napóleon

Kalandor!

Bűnös vakmerőség!

Merő vakság!

                 

Süvi

Szent szabadság

Szatócs bérencek

Kezén.

Szabadság: neved:

Napóleon.

Sötét ólak mélyére

Beragyogó nap.

                 

Bandi

Hógolyó!

Őrzöm minden szavát!

                 

Rózsi

Bandi! Ne!

                 

Bandi

„Valóra válik régi álmunk,

Régi égi vágyunk...”

Követni voltam kész,

Amíg inam szakad.

                 

Rózsi

Bandi! Ne!

Ne folytasd!

                 

Süvi Bandinak

Szavak!

Éberség! Éberség!

Akármikor jöhetnek

Súlyosb igába

Újra hajtani.

                 

Kar

Szabadnak lenni

Mit jelent?

                 

Napóleon

Hazám! Hazám!

Eloroznak

Bugris kalandorok!

Nem drága életem se,

Csak éretted vagyok.

                 

Bandi

Nem érthetem!

Őrzöm minden szavát:

Fülemnek hűs olaj,

Inamnak új erő.

                 

Napóleon

Vigyétek!

             

Rózsi sikoly

Bandi!

                 

Napóleon

Vigyétek!

                 

Kopók megölik

Vége! Vége! Vége!

                 

Rózsi

Mi jön még?

Kijön még?

Én jövök még.

Önkéntesrendőrállam[1].

                 

Napóleon

Elnémítás!

Kigittelés!

Begyalulás!

kopók megölik

Vége! Vége! Vége!

               

             

Nyolcadik kép

                 

Kar

Jöjj fel, nap,

Tekints meg

Újra minket.

                 

Napóleon

Csak résen egyre.

Hatalmunk mind

Szilárdabb.

                 

Süvi

Benjámin! Dalt!

Vidámat!

Közéig a végső

Győzelem!

                 

Benjámin

Disznó disznónak disznaja.

                 

Napóleon

Dalt közös jövőnkről!

                 

Benjámin

A szamarak sokáig

Élnek. Nem láttatok

Még soha

Döglött szamarat.

                 

Kar

Béke, béke, béke,

Bölcs előrelátás.

Disznó disznónak disznaja.

                 

Napóleon

Dalt, Benjámin.

Hűséged nagyra tartom.

                 

Benjámin

A holdkos messzi réten áll,

És vár, a nagy nyírásra vár.

A holdkos,

A holdkos álmában gagyog:

„A világ vakja én vagyok.”

A holdkos.

                 

A holdkos holt hajnalra rég.

A rőt nap ég, s a teste jég.

A holdkos[2].

                 

Kar

Béke, béke, béke.

                         

Kilencedik kép (Finálé)

                 

Napóleon és Süvi a kopók kíséretében előrejön és jelt adnak a munka elkezdéséhez. A kosok és Benjámin körbeadnak egy tárgyat, leteszik, majd újra fölveszik, egyre gyorsuló tempóban. Ezalatt a munka irányítói körbejárnak. Amikor a tempó ismét lelassul, mialatt Benjámin énekelni kezdi a nagy utópia-áriát. Előtte és utána:

       

Kar

Egyet-kettőt-hármat-négyet.

Te jössz – majd én – te jössz – majd

én,

Te-én-te-én-te-én-te-én...

                 

A jelenet semmi esetre sem falanszteri, inkább tündérien mechanikus. Szép tehát. Fölülről leereszkedik egy lepedő, mindnyájukat elfedi, a mozgások azonban jól kivehetők, a körbejárás, az adogatás stb. A jelenet nem tarthat sokat. Mire ismét felmegy a lepel, mindannyian az első (álomjelenet maszkjaiban vannak, a színpadkép ugyanaz.

                   

                               

[1] Petri György

[2] Christian Morgenstern