Ajánlás; Az igazi nagyság; Szerelem; Mahler-impromptu; Jelentés; Este; Egy hipotézis; Változatok; Egy álom szinopszisa; Epilógus egy készülő fejlődésregényhez

Ajánlás

Csendes vagyok,

törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,

mint némelyik jobb költemény.

– Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,

ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.

Az igazi nagyság

Jelentéktelen,

mint nők öle, profilból;

szemből: megrázó.

Szerelem

gallérkád lebbenése fölröpít,

elbotlom egy hajszálad árnyékában,

fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok:

Isten tenyerén hancúrozunk és közben, olykor

mintha hárman is nevetnénk

Mahler-impromptu

Tandori Dezsőnek

A kis papírballerina

Nem hallhatja az ólomkatonaindulót,

valami Mégis-Jóban mégis találkoznak.

Túl vannak rajtunk a dolgok.

Itt már se zene, se táncos.

Csak a Tánc.

Jelentés

Vakot vezettem

s így köszönt el, istenem:

„Viszontlátásra”!

Este

Hedvignek

még egy madárfütty

tűhegy-gyors kis lyukat üt

a csönd sötétjén:

szívszúrásnyi átszökken

a Külső Fényből

Egy hipotézis

Kocsis Zoltánnak

minden hang: visszhang

Változatok

hommage á Weöres

ki holmi „cél” felé siet:

Célja azt nem találja meg

                *

aki tempótlan, céltalan:

Célja eléri biztosan

                *    

aki Igaz: helyben-röpül.

Az teljesítve teljesül.

                *

Mint távolodik csak, ki fut.

            Légy mozdulatlan, mint az út –

Egy álom szinopszisa

Évának

szónál szebbet súgsz,

kezdete és vége nincs,

ölelsz, ölellek

Epilógus egy készülő fejlődésregényhez

élet-társaimnak

Nem emlékszem semmire: mindent tudok.

Mindent elmondtam. Kezdődhet a csend,

folytatódhat.

Ismét

gömb-boldoggá pihenhetnek a dolgok.

Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhetőek.