Ceruzozás

(Megjegyzés – Mészöly Miklós a tavaly nyári Jelenkorban közrebocsátott egy gyönyörűséges kollázst, fókái magyar szótárából, amit nekem ajánlott. Ez a Családáradás-szótár viszonzás, születésnapi ready made, több őszi délután, aláhúzgálás és élvezkedés hozadéka. Téblábolás a Kályha körül – köszöntő helyett és dadogás helyett. Kis üljleközénk. Valahányszor írtam volna róla, olvasás lett belőle. Meg ceruzázás. Mészölyt lehet a legjobban ceruzázni. Átmelegszik a grafit, lélegezni kezd, emlékezni őserdő-korára. Az élő televényre, noha préselet. És lassan az egész példány csupa ceruza. Otthonosság, áttekinthetetlen rend. „Szerves törmelék-halmaz”, mely tapintható és világít, mint a homály. Aztán az ember kigépel, hogy majd húz, szerkeszt, elrendez. Hogy dolgozik majd a más mondataival, belakja őket magának. De látnia kell, hogy az anyag elrendezi önmagát. Mint „szótár” is el. Épp elég beavatkozás a válogatás, a kiemelés –fordulatoké, kifejezéseké, mondatoké. A sorrend tehát a Családáradásé, az esetlegesség az enyém. Csak ahogy a ceruza mozdult a kézben, „mintha egy földalatti folyó sodorta volna – valahol a magasban”. Nem írtam, csak olvastam. Az a legjobb. Mészölyt olvasni ősszel a legjobb. És még nagyon sok leg-. Hogy, például, a legegyikebb apánk vagy, Miklós. Isten éltessen!)

Rekviem ősszel, nagytakarítás §

Körvadászatok: mikor egyszerre lepleződik le élet és halál § Misetörpe §

Pertlis alsónadrágok egy plébániakertben: csontkeményen csillognak a zúzmarától, mint a penitencia §

Karácsony – a Pirnitzer testvéreknél megjelennek a milánói Dandalo cég divatálló cipői §

Szobrok a falárnyékban: két bálvány paraszt § Szálkás fölény §

Kinyomozhatatlan hangulat, amiben keveredett a mirha és a minden alantastól mentes gótikus érzékiség §

Ráncos ujjbegy – feddhetetlen kiáztatás §

Mintha egy földalatti folyó sodorta volna – valahol a magasban §

Szenteltvízbe nyomta a csecsemő gyerekét §

A fácánok kakatolása §

Kikapcsolt melltartó, mint egy lappadt kis állat bőre §

Az alacsonyan szálló ködkutyák átszelték a derekánál, mint a puha penge §

Van olyan meztelenség, ami már maga a ruha §

Árvacsalán, mely csak magát csípi §

A világ meg történik ahogy szokott és nem megy vakációra §

Hajtincs áldozat §

Korábban jégverem, a 19-es kommün idején a japán kerti bútorok alkalmi tárolója §

Jakszőr téli bugyi – legalább nyolcvan éves, Deák Ferencet akkor fogadta a

király a Felirati Javaslattal § Irdatlan méretű nászpárna – egy pocsékul férceit császármetszés § Hamis tánc, mint a piruett §

Vaksik lennénk a hold régi fénye nélkül §

Philosophus kávéház – ahol Signore Gobbi női septettje muzsikál § Lezsimirszky-kabát a francia frakk fölött, magyar kucsmával §

A mi elföldelt vízjelünk §

És egészen közel a tartományi tébolyda §

Megrontott víz, úgy dobja le a színiről a rózsaolajat, mint üveg a sötétet. § Agglegényszivart szív. Szurokba fekszik az, nem koporsóba §

De megérthetjük, ha az élet másképp csomózza a szálakat, egyszerűen kénytelen regényes rendet teremteni §

Vadóc és fűszeres morva (?) lány §

Eszelős idill – legendává terebélyesedik, mint valami kárpótló csillag §

Hatvan után: hangfogóval simítani a szoknyát §

Anya – olyan emlék, mint egy rejtélyes megbocsáthatatlanság §

Árnyapa: a gesztenyefák lombján lecsusszan a földre és követi őt §

Fickósör – nem mesélhető el §

A mélyvizeknek is vannak további bugyrai, ahol válogatatlanul úszkálnak a

halak, s ahová semmi nem tud leereszkedni, csak a tény §

Kivételes robbantás-szakértő §

Álmodok sokat Curie asszonyról itt, Európa hátsószobájában. És félek. Isten nem engedheti meg. §

Egy radioaktív atom bomlása – szigorúan tudományos szempontból nincs semmi, ami kizárná a feltételezést, hogy az emberi történések origójában egy hasonlóan egyszerű, láthatatlan és kiszámíthatatlan létjelenség áll §

Mi hozható létre, amiről kétség nélkül ítélhetünk? §

Vagy csak ülni lehet a bakon és a ló farát nézni §

Arc: magára hagyott, mégis nagyon élő szegmentumokba rendeződő tájkép § Celtis fák – derengő gömbök a holdfényben, a törzsük nem látszik, mintha kívül

rekedtek volna a gravitáción §

Az idő márcsak ilyen, ha beszárad... Hiába cukrozod meg, nem hagyja magát § Vándorkávésok, sódar, meg salamuccifőzők §

Az ablakban lóg a kereszt, tyúkom, ha este van §

Mauzóleumi báj §

Föl-lejáró csigás karosszék a lépcső mellett – működni fog, mint a predestináció §

Olyan concubinátus természetes rendje volt ez, amely nem igényelte, hogy

külön filozofáljanak róla §

Ősház: áttekinthető és áttekinthetetlen rétegek birodalma, puritán gazdagság,

lassan alakuló mű, és valamennyire rögeszme is §

Árterek érzéki csapdái – elromlott ábrándok rezervátuma és „akkora temetők, amilyet csak egy törmelék nép érdemel meg” §

Itt soha nem volt igazán felnőtt jog, mert a félelem megette §

„Ne hagyjátok a csikót!” §

Feküdni erős fényhasítékban §

Hinta legmagasabb pontján – mindig adódik egy másodperc, amelyik sokkal tovább tart a többinél §

Hímnemű átlátszó homály §

Gömbölyű görcs §

A horizont kitágulása – mint amikor egy csillár robban szét §

Egy világ, ahol még tudják, hogy a csend mögött mi van §

Ravatal: négy favágótuskó a rászegezett gerendakerettel §

Emelkedett beszédmodor, mint gyűrhetetlen tropikálruha: kincstári barnán és

ránc nélkül fogalmazni §

A Zenta cirkáló elsüllyedése: ha az orrával felcsapódik, akkora mélységet hasít,

mint egy templomhajó §

A füst történelmi jelentőségéről és mechanikájáról §

Mindenféle történelmi törmeléket szednek elő a rosszul világított kocsiszínből –

ahová minden esemény úgyis betolat §

Csak a bűnök tudnak hasonlítani, az emberek nem §

Szoknyazenész hang §

Közeledik – mintha a saját árnyékát használná kendőnek §

Mintha selyempapírba csomagoltak volna valami reménytelenül meleget §

Egyedül a hó tiszta csak – meg a porkoláb-völgyi nemes fixli §

Humora patkányméregből és megszállott kétségbeesésből volt összegyúrva §

Napóleon a markába örül §

Anyagtalan lepel a kerten, amitől egy pillanatra ősz lesz §

Lukas székpárna bakog, lelappad §

Teológiai vircsolódás után átharapta az asszony nyelvét §

A főgépészek özvegyei szeretnek jól főzni §

Terített asztalnak mindenütt kell lenni... Aztán jöhet a bába §

A jelen idő kémje és fáradhatatlan kalkulátora §

A jelen idő vérzékeny és állhatatos membránja §

A két piros – a kalap és a vér – ütik egymást §

A csirkék egyre kisebbek lettek, a maradék toll úgy rájuk lappadt a forrázóvíztől,

mint kisférgekre a szőr, mikor az anyjuk lenyalja a magzatvizet §

Lihende öltözetben §

A szükséges dolgok apoteózisa §

Ábrahám-tanyai foszlott receptkönyv, melyhez annyi csikóvér tapad §

Kifeszített csikóbőrök a nyárfasoron – zörgő bitófák §

Törökbirssel megbolondított farkashús – mintha csikóhús volna §

Örökké szemetelő japánakácok §

Vadszőlő: kötélvastag indák hálója a falakon, mintha az egész épületet hálószatyorba gyömöszölték volna, s kizárólag az tartaná össze a sárgalebernyeges falakat, akár a varrásaira kopott haskötő a meglöttyedt húst §

Cinterem, ahol télen kitartóan fáznak a madarak §

Mosakodószék, amely vizes villamosszéknek (?) is elmenne §

A világmegváltásnak sosincs vége, Krisztus urunk felibe hagyta, hazautazott §

Rá van írva a szomorú semmi – ahogy egy kigyomlált csillag kialszik, tele az ég

velük Belgrádban, Bécsben §

Mindig kell legyen egy legeslegutolsó valami §

Teszünk vérfüvet is a tisztáló vízbe §

A fát kupolásra rakják §

Társalgás: derűsre csiszolt villogás §

A reccsenések kottázata §

A tehenek születésekor is készít horoszkópot §

Égi koraszülöttek §

Jó helyre rejteni a tudást, hogy a zavaros vizek el ne sodorják §

Rések, amelyeket a leggondosabb magyarázatok is maguk után hagynak –

mintha a jog is csak a joghézagoktól tudna élővé varázsolódni § Fioritura: a kicsi díszítés, amit mi teszünk hozzá, akár köze van az igazsághoz, akár nincs §

Ebédek, vacsorák, tespedt délutánok: mégse lehetett egymásra fordítani őket,

mint ahogy a két iker-kezünket se csak úgy egyszerűen §

A szép titkolódzás desszertje §

A parókia kovácsoltvas kerítése – a láthatatlan lényeg a világossá tett rések,

hézagok helyén látható §

Dunántúl – ahol még a táj is olyan megható igyekvéssel emlékezik napnyugati

gyermekkorára §

Nádasba húzódó szervilizmus – van abban is halált megvetés §

Őszi-téli töltényekbe sörétet, puskaport granulázni §

Szeszgyár Pennsylvaniában – Magyarország valamennyi megyéjéből telepített

barackból főzték a Viribus Unitist §

„Döbling – Turin! Haha” §

Fejetlen dragonyos a parókiakerítés díszvasának csúcsán, mely pontos mása egy

tippanféle égbehajózó magocskáinak §

Nyomjel, indiánul nyomvér §

A halál ődöng valahol §

Mint mikor az alkony kezdi megjátszani magát – rettenetes bozót §

A vizek rögeszméje §

Famíliás dolgok – látomások Imsós erdeje §

Beszédes ködkutyák a fekete kiöntések fölött §

Félrevezetett ösvényekkel telepített tájék, ahol a nyomok már sehová sem vezetnek, mégis biztosan kanyarognak a céljuk felé §

Egy mégiscsak kordában tartott rendetlenség madártávlata §

Pokolkőoldatba kevert krétaporral készült fotográfia §

Tél, mikor még a múlt is meztelenebb. Tartalék-sors §

Nem a dolgokra nyomta rá a bélyegét, hanem némán segítette lenni őket § Saroglyányi szalma a Bati-keresztnél és egy üres stohlwerkes doboz § Őzsutapaprikás kopogós csipetkével §

Az önfeláldozó gőgöt és élhetetlen megértést vegyíteni össze tetszetős eleggyé §

A Szabadság ajánlkozott föl neki – a legkényesebb vőlegény § Pikkelypáncél holdfényben – alsó-égi, ördögi firmamentum §

Megcsettent mulasztások §

Abortált Vízkereszt §

Csillagok születésének és halálának széphistóriája §

Az idő is csak szolga, nem határtalan §

Csupán alázatosan helyet adni a tények képzeletének és mágiájának §

A holdfény tette, amit tud: varázslatosan elcsúsztatta a kontúrokat, miközben

dermesztően élesebbre is rajzolta őket §

A rendhagyás szemérmesebb vallomása csak a rendnek – talán mert túlságosan

mélyről hozza fel a maga tiszta forrásvizét §

Az Idők Könyve végigírhatatlan §

Végenincs.