„A többi néma csönd”; Létkérdés; Finálé; Végül is

„A többi néma csönd”

(Bettes István mellett – szabadon...)

1.

eljött hát a

Hallgatás

ideje

a Határtalan Csönd

se sok

maradnak

a gesztusok

talán tényleg

erős vagyok

a pofonok sem

égetnek már

kéznyújtásnyi elérhetetlenség

a határ

2.

mikor

beszélgettél

utoljára

mikor

hallgattad meg

önmagad

mikor

hitted el

minden

saját szavad

mikor

tudtál lenni

úgy

ahogy

Őáltala

Szabad

Létkérdés

mitől

szánakoznak fölötted

jobban

ha kibomlott

cipőfűzővel

mész végig

a Városon

vagy

ha méltatlan helyen

kezded

újrakötni

Finálé

hát, látod, mi is így vagyunk már

– se együtt, se külön

marad egy vers-féle – jobb esetben

de, mint esőcsepp tikkadt füvön

az is elenyészik

ami marad: mézben az üröm

Végül is

Tudd, végül is egyre megy,

hogy körülöttünk ez a csönd

hány emeletnyi – hét, vagy egy.

Lophat bár bor s a gyertyaláng

arcunkra színt, szemünkbe fényt,

s lehet forró az éjszakánk;

reggelre nincs már varázslat.

Ha őrzünk is egy illatot –

fakult, szürke lesz a másnap.

De hát végül is egyre megy:

a csönd, mi immár végleges,

sok emeletnyi – hét, meg egy.