B. B. gyónása a szent fal hosszában; Hiteles egri kaparÓdás egy borozó faláról

B. B. gyónása a szent fal hosszában

(...annyi a baj, ahogy a falloszával sírta)

egyszer mikor megállt az idő ész ember

de úgy de olyan szentségesen

hogy mindegy volt ellenem vagy énvelem

azt mondtad part jónás én és a cet

azt mondtam halt jónás vén maszek

bár ezt már az IFI is régen megírta

(nénédet meg Zénémeth vitte a sírba)

mi dolgunk most a világon nekünk

ha a búsképűek kora végleg letűnt?

a fügefákon a tablók kifakultak

fügefákon tiltott gyümölcs a hulla –

rablás mi veled esett meg egyszer

s most csend riaszt – benned a vekker

árvacsalánt fogadtam örökbe

hull rád az ámen röhögve

hulla haleluja

sosem voltál mulya

akkor sem ha kutyádba haraptál

igazad van

magadra maradtál

ha nincs kincs

tudod mi jár annak

tudod csak mégsem érted

akkor hát miért a miértek

hűség helyett viszketeg vérbőség

megkúrelni kajmán a más nőjét

meredek s egyre csak nevetek

nevetek rajtatok egerek

a káposztaleveles tudja a nevetek

játszhat játok a hülyét is akár

ilyenekkel van tele a bazár

én játszhattam

magam voltam a játék

madárijesztő kalapján a virág

kidobott-kopott frázisos versvilág

melynek sötétjében élőkép nem terem

Hiteles egri kaparÓdás egy borozó faláról

I.

„Igyunk barátaim,

A komorbú hangja nem csatázik,

Ha az egri borral a gyomor,

– e kis pokol – megázik!”

komor gyönyör – tömör

kényszerűen sem jöszte sohasem IDE

csak mintha lennél

fog ide vissza a vágy

– de a fogfájás letör –

mint kukoricában az aranka:

meg vissza...

ám „komorbú hangja nem csatázik”

– ha megázott hát megázott –

hisz nem magázódott

„az egri borral a gyomor”

komázódott mint mindig

: itt mindig itt... – csak ivál –

II.

„Töltögetve poharamba

Egri bércek jó borát,

Jó barátok, jó borocska,

Kell-e más?”

mit mert mást

is hogyha csak itt volt

és csak itt meg itt

meg itt meg csak ivott

hol volt – hol nem volt

mint a mesében

hol holt hol nem holt

meg míg életében

hordozta magában

(Az halált)

III.

„Gondold meg és igyál!

Örökké a világ sem áll!”

álszakáll növeli meg

a kort most

mert más ma már

a musttól is füstöl

ha nem früstökölt meg

akkor is csak attól

(mitől lógna..?!)

a zabhegyező ruszki

meg a faszán

két égszínkék gépcinkét

küldtem el máma utána

s nem utálkozott

csak olykor

úgy nézett rám

mintha csak:

né-ha!