Hallgatok; Máshogy szól majd; Egy reggel; Érthetetlen

Hallgatok

Pusztán arról van szó – mondta – hogy hallgatok.

– A csend evolúciója telített önmagunkba vezet,

ahhoz a megsokszorozódó magányhoz,

amely túl sok ahhoz, hogy egyedül legyünk,

viszont túl kevés, hogy megosszuk mással.

Esténként annyiszor ismételgetem ezt az egyet, hogy rengeteg lett belőle.

– Magányomban a tömeg túlharsogja gondolataimat.

Ilyennek lenni csak akkor kellesz, mint egy ki nem tapintott íz.

Várhatsz, míg önmagadnak bevallód, hogy messzire vár a gondolt illat.

Mire odaérsz immanens világába, erődet vesztve rogysz majd földre,

a frissen trágyázott virágok közé.

– Szél lesz akkor – mondtad – és kilopott sötétséggel cimborálsz.

Ilyennek lenni csak akkor kellesz, ha más is a tiéd lehet.

A tiéd viszont csak arra kell, hogy ott légy másban mikor kimondja ezt.

Így állhatsz egy szakadék szélén és végignézheted

saját repülésedet földről a földre.

Máshogy szól majd

Arra a vélt terek, hol a fák nem hoznak gyümölcsöt. Fájni kéne mondom és fáj,

de tudom nem belőlem van ez ami már kimondott.

Csak részegnek kéne lenni mindig

és biztosan eljönne a mennyország hozzám.

Ahogy rámnéznek a most érkezett angyalok,

látják a baseball sapka alatt elálló fülek

és meghallják ha odasúgom nekik:

így vonyít a hold a settenkedő

kóborkutyák után.

Egy reggel

Egy reggel tej ivás közben arra gondoltam, biztosan nagy élmény lenne, ha

egyszer orgazmusom lehetne az irodalomtól.

Nagyokat kortyoltam a tejből és többször is végiggondoltam a dolgot, míg

végül világos lett, hogy miközben az irodalom és az orgazmus egyenes

kapcsolatát próbálom kialakítani, elidegenítem őket önmaguktól és a

realitásból áthelyezem a fikció azon képlékeny fogalmai közé, melyekkel

az ember bármit megtehet, csupán nem alkalmazhatja őket.

A gondolatok közti rövid szünetben tudatosítottam, hogy nagyokat

kortyolok a tejből. Utálom a tejet. Így undorom közben gondoltam az

irodalomra és az orgazmusra, melyekhez a képzelet hatalmas

mozivásznán saját undort kifejező arcképem társult.

Kezdett összeállni a kép.

Ezen a reggelen, ezen a fiktív orgián még számtalan fogalom társult az

irodalomhoz, az orgazmushoz és önmagam undort ábrázoló képéhez,

melyeken végigcsobogott a tej, belőlük képződtek testem lúdbőrzésének

kinagyított képei, ahogy ujjaim néhány remegő szőrszála a nemiszervek

még nem érintkezése között szorong, közben pedig egyre ismétlődő

versszakok zúgnak közelről (nagyon ismerős szövegek), melyek még nem

hangzottak el, de valójukat mégis tejcsobogás adja tovább.

Kezdett összeállni a kép.

A valóságtól elvonatkoztatott, önmaguktól megfosztott fogalmakat csupán

az éltette tovább, és az adta meg egyetlen értelmüket, hogy reggel tejivás

közben arra gondolok, mennyire jó lenne, ha egyszer orgazmusom lehetne

az irodalomtól.

Érthetetlen

Nincs élményem magam mellett lenni,

csak az a ház van, csak a földszintre nőtt konyhai zajok,

meg lábszagú éjszakákon az üldöző bennem.

Neked van élményed magammal, és viszont is.

(Ahogy szódavíz buqyogott a templomi orgonából

és azok a szentek, indulat és megtartóztatás.

Én akkor a felfalt szárnyak maradványát dugdostam zsebre

és egy hideg kövön kígyózott a nyári nap.)

Te sem mondhatnád másképp, vagy jobban ezt.

Nincs élményed magad mellett lenni.

Csak tüllszoknyás észérvek vannak kimondatlanul

egy néma tüntetés felszíne alatt.

Nekem van élményem magaddal és viszont is.

Elevenen fodrozott a nincs itt más csak mi, délen bakákra zuhant az élet,

írtam, hogy megjöttem már, de még nem vagyok itt, ha muszáj,

hogy helyemben a senki osztozzon rajtad egymással.

Vége volt ekkor, halkszavú levél a tavaszba lehel hogy ne,

a morcos egyszarvú széljegyzet pedig ellensúlyozza e derűs évszakot.

Mellettem nincs magam az élményem,

csak bocsánatkérés és falnak nyomott csókok, terpeszállás,

ahogy a parancsnak megfelel, hogy nem hangsúlyoz semmit magában.

Mellettem neked magammal az élmény és viszont is.

(Élükre fordultak a képek a pocsolyák földbe gyűrt vásznán,

kalapom volt, cigarettavég a számban.

Így néztem a víz küszöbe alá, mert ott hallgat valahol Euripidész.)

Mondhattad volna, mert kipusztulóban lévő faj a szó.

Melletted nincs magad az élményed.

Kicserzett meglepetésbe ront a várakozás,

a magadnak mormolt felsorolás e kietlen helyen.

Melletted nekem magaddal az élmény is viszont is.

Idéztem és csobbant mögöttem. Lettek hívatlan, csorba megállás helyett, máshol.

Friss szonáta roppantotta ketté a zongorát, levetkőzött a szerencsétlen.