Kharón; p. m.; ***; alef

Kharón

szerte a mezőn hullák fénylenek.

fölébük állok, szeretkezek.

szelíd szememre légy száll,

szárnyára akasztom, amit

még lehet, és gyorsan.

csak meg ne lepjenek.

p. m.

mintha szómond.

egyszerűen elviselhetetlen,

na, itt vagyok,

a szavak lesznek,

meglesznek gondolatok,

jaj, mennyi ilyen jó szó.

most már inkább sosem lennék.

  * * *

Az ősz betöri az összes évszakot,

Telepít a nagy asztalra pár

Klasszikus mattot, és össze-

Néz sok sosemvolt lomha szem,

Mit felfűzne, de nincs,

Az értelem.

alef      

az ember végzetét az értelme adja.

egy szenvedő táj kitépett darabja.

felnéz, s látja magát, mint régen.

semmit sem mondhat, hogy bármit megértsen.