Nézőpontok

Az örök kép már

nem ugyanolyan, mint volt

pár perccel előbb.

Magány

Álmomban: homok.

Kiszáradt folyómeder.

Magányos élet.

*

Remete álma

száraz nagy folyómeder.

Homokból halmok.

*

Kiszáradt idő

medrében homokpadok.

Magányra ébredsz.

*

Kiapadt időd

medrében fövenybuckák.

Aszályos év ez.

*

Ki sírja tele

az üres folyómedret?

Szeretőm? Anyám?

*

Az úton senki.

Egy mély lábnyom vizében

ragyog az újhold.

Napszállat

Aranyló alkony.

A csillapodó tudat

fényében felhők.

*

Telelő hava.

Lenyugvó napunk arany

ereje árad.

*

Egy gondolatot

átvilágít a fényed.

Napnyugta. Felhők.

*

Téli napszállta.

Tudattól fölragyogó,

aranyszín felhők.

*

Fekete, ezüst.

Napnyugta. A gondolat,

mondd, mitől fénylik?

*

(Mire megírtam

a mai napnyugtámat,

este lett, sötét.)

*

Kívül és belül

- mert bentről: kint, s kívülről: bent –

is én vagyok, én.

*

A szőlőlugas

csupasz ágbogai közt

remegő csillag.

*

Téli ablakban

kopár szőlőlugas, nézd:

csillagból fürtje.

*

Téli szobámból

szőlő tarlott ágai

rajtuk csillagfény.

*

Más nincs, csakis én.

Testem meg szavak nélkül

vagyok itt minden.

*

A végtelenség,

ahol már nincs kétség.

Egybeforrt minden.

*

Nincs nézés, s aki

nézzen és nincs is, amit.

Fénylő üresség.

*

Lágy simogatás.

A medence vize mély.

Májamig öröm.

*

Nézd, víz vagyok én.

A nagy úszómedencét

betöltő öröm.

*

Hagyd a jogaid!

Az ember mind nincstelen.

Légy az igazság.

Iniciálé

Mint orra elé

lógatott szénacsomó

után a szamár,

az éhségedtől

csábító dolgok után

meddig törekszel?

Hogyan is érd el

úgy hogy nem mozdulsz? Legyél

te a Törekvés!