Égtengerúsztató
Fonzi halálhírére régi költők hangján a Krym kávéházban
Mikor halálodnak hírét meghallottam
ontotta szomorú szeptemberi könnyét
sírva a sötét ég
a krymben üldögéltem
mint régen együtt – néha
az esőben a járdán
sok jónép – mint mindig
volt ki gyorsan futott
vagy csak elsietett
ügyesen megfogta
szép mátkája kezét
vagy sétáltak a komor
kopott aszfalt szélén
hol az eső nem ér
– az élet már csak ilyen
vár minket is – mindenhol
ilyen-olyan végzet
amíg majd a végén
lazán – szép könnyedén
mindenkit kisimít
kisminkel a múlt
volt hogy sütött a nap
éjszaka is nap volt
barátaiddal
nem voltál egymagad
vonultunk az éjben
büszke derűs kedvvel
el sem hittük volna
hogy e vidám fényű
éj vagy nap kitagad
olykor megnyitó volt
csevegtünk – állt a bál
nyüzsgött a művésznép
míg bírta poharát
volt ki ímmel-ámmal
lassacskán odébbállt
s ottmaradt a végén
még egy-két jóbarát
fenékig kiinni azértis búborát
szétszakadt a sátor
a szellemi égőtest
fonzi rég járt erre
messze van már
messze
permetező eső
kíséri a rossz hírt
– felhők felett fény van –
lent csak
az eso
sír
már hermésszel viccelődsz
kháront meg ugratod
hékás gyengén húzol
kajla a ladikod
hát ez a rossz patak
ÉGTENGERÚSZTATÓ?
mondjátok mi ez itt
nyitra styx vagy sajó...?
ki jó – el nem múlik
vajhalál tenyerén
s ahol nincsen kenyér
nincs ott az úr teste
ilyenkor már késő
későverset sírni
esténél is később
ilyenkor az este
talamon talamon
mentél nyugalomba
Pozsony, 1996. szeptember 8.