Kalligram / Archívum / 1996 / V. évf. 1996. november / Trója te feltört dió; SÁMSON; De anima sua.; Panasz; Csendélet, könyörgéssel

Trója te feltört dió; SÁMSON; De anima sua.; Panasz; Csendélet, könyörgéssel

             

Trója te feltört dió

                   

Kardok – megnyúlt esőcseppek

a föld porhanyós belében.

Bárányfelhők égszínkék páncélzaton.

– Patroklosz, szerelmem, lépj elő

a hullahegyből véresen!

Egy madár csüng le a háztetőről,

a követ markolja, vasmadár.

A kéményén ülök, feketén,

bámulok sátáni mosollyal,

zsebkendőmben őrzöm egy galamb kivájt szemét.

Trója ledőlt, és helyén hullákból emelt

dombot Poszeidón, az úr.

Habkönnyű kísértetek röpködnek fölötte éjjelente.

A lovat elnyelte a víz, csámcsogva morzsolta

szét, Néreiszek szorítkoznak törött darabjain.

Trója belepottyant a tengerbe,

ebbe a hűtlen tükörbe,

melyben büszkén nézegette magát éveken át.

                     

                   

SÁMSON

           

Hajamban rókák farka lobog.

Fogaim izzó fadarabok.

A megkötözött rántott egyet a

világ tengelyén:

fülébe apró csillagok potyogtak.

Az ég, e fából összeeszkábált tető

is ránk szakadt.

Szakállad, ó, hatalmas úr,

terítsd reánk védő paplanul.

               

                   

De anima sua.

                 

Tépkedjük lelkünk ragacsát, átkozva az ősi

káoszból belepottyant összeszokott kuszaságot.

Csillagaink fényútján lassan kúszik a semmi,

éjfeketén a tekergő csendkígyók szeme villog.

Nyugszik a mindenség feneketlen zsákba csavarva,

holt bolygók szédülnek a lelkünk ködmozsarába.

           

       

Panasz

             

esténként tisztára mosom

bukott angyalok égő köntösét

naponta merülnek belém

porlandó csontjaik

és folynak apró fölsebzett csillagok

– tátongó aranyhalak világom fekete partjain –

a hold füléből véresen

                   

                 

Csendélet, könyörgéssel

                     

Fakadj ki ránk ég, te vízzel teli hólyag!

Fullánkjaink meredeznek.

Tátva a szánk.

Nyelvünkkel fentük késeinket.

Fölöttünk széttárt női lábak.

Dél van.

A combok között a nap

izzva a csúcsra ért.