Második könyörgés; Szövegszerkesztőmhöz
Második könyörgés
összefut benne és elönti szádat
a létimádó
létimádat
hogy tükröm! úgy léphessek elébed
mint ki hétről-hétre
létről-létre ébred
ne aritmiáját lesd ne mérd a lázat
nehogy a gyanúval
elgyalázzad
gitárral verd el a halált kapudról
szitává lőve míg
ki nem curukkol
csontmellére térdelj akárhogy béget
adja ki páráját
hagyjon haladékot
csupasz-pőrén! viharzengésnek elébe
úgy légy a hágó:
kengyelbe! létbe!
amíg a létben élet-jója só van
lét ne lenne hétrét
leáldozóban
ne add meg magad a legörbedésnek
tündökölj! ragyogj!
tűzz fel eszmélet
fűlj fel! ölelj! delelj! lelj rá te mámor
lássál! különböztess!
szem száj! világolj!
éhes-dudori szem száj! nekimenni
s jelenről-jelenre
ittlétet teremni
összefut benne és elönti szádat
a létimádó
létimádat
Szövegszerkesztőmhöz
(komputer-avatásra)
Komputer Istenség! Ládd - abalfanéta
lettem az Anyaszent Elektronikában
Isten! Kinek Titokzata s Örökléte
megbizonyítva áll és nemhiában:
írástudó ésszel írástudatlannak
lennem: ihol állok szégyenemmel
íly gyász-abalfanéták mások is vannak
de megmukkanni egy se – nem mer)
szégyen-csorbát már kiköszörülném
s szemem fognám jármába Monitornak
mind-ugrál előttem Szabályra Törvény:
ez már a századik bukó szigorlat
megtanulnék rajtad írni a halálnak
– ne mint abalfanétát hantoljanak el –
de már HARDVER-SZOFTVER bennem holtraválnak
s langyos tudományod alig érdekel
se jelértéke betűnek – hangja szónak
ott már nincs fényablak nem költöget
emlékezetem öreg-mindegy maholnap
hogy ötszáz ezer vagy egy szoftver-kötet
holott angyalkar improvizálva tercel
szállok s alant hagyok törvényt és szabályt
nem veszkődöm többé ötven megahertzcel
s ejtem memóriám bárhány MEGABÁJT
hova én indulok ki visz „tele koffert”
betűsorra rőfnyi vastag föld terül
kiadók szerkesztők nem kajtatnak szoftvert
s a férgek nem értenek komputerül