Napfogyatkozás; Terepszemle; Maskarában; Zavaros crescendo; Malterhullás
Napfogyatkozás
Fekete szén zuhant a fényhez
nem úgy ahogy
estté kínlódik a nappal
de egyszerre
szemet kiszúró indulattal
ezentúl mindig éj lesz
holttá nem vált
csak egyetlen tekintet
mégis úgy tűnt
a világ vakult meg
Terepszemle
Ahogy a fény áthalad
s nem ejt sebet a testükön
úgy járta körül
belül a tárgyakat
bár tudta
kideríthetetlen marad
mi lesz belőlük nélküle
lényükön változtat-e
a számára elzárt pillanat
Maskarában
Öregnek álcázom magam
hogy vénségem takarva nézzed
az öngúny tarka parazsán
hamuvá porlad talán az enyészet
Zavaros crescendo
Írni fáj
nem úgy
ahogy tűz éget
ha lángra lobban
altató zsibbaszt így
a kimondhatatlan nem vagyok-ban
a külvilág
még az ész reteszén
kalimpál fennakad
gyászosan nyüszít
s azt ígéri
hajnal lapul
az éj alatt
Malterhullás
Mondjad
ígérjed
a súlyos
igéknek
nincsen
súlya
ékét
zománcát
a tapasztalat
legyalulta
egy maradt
csak
a végső
kérdés
nyílás-e
a halálba érés?