Kalligram / Archívum / 1997 / VI. évf. 1997. április / Napfogyatkozás; Terepszemle; Maskarában; Zavaros crescendo; Malterhullás

Napfogyatkozás; Terepszemle; Maskarában; Zavaros crescendo; Malterhullás

           

Napfogyatkozás

             

Fekete szén zuhant a fényhez

nem úgy ahogy

estté kínlódik a nappal

de egyszerre

szemet kiszúró indulattal

ezentúl mindig éj lesz

               

holttá nem vált

csak egyetlen tekintet

mégis úgy tűnt

a világ vakult meg

               

                 

Terepszemle

             

Ahogy a fény áthalad

s nem ejt sebet a testükön

úgy járta körül

belül a tárgyakat

bár tudta

kideríthetetlen marad

mi lesz belőlük nélküle

lényükön változtat-e

a számára elzárt pillanat

           

         

Maskarában

           

Öregnek álcázom magam

hogy vénségem takarva nézzed

az öngúny tarka parazsán

hamuvá porlad talán az enyészet

           

           

Zavaros crescendo

             

Írni fáj

nem úgy

ahogy tűz éget

ha lángra lobban

altató zsibbaszt így

a kimondhatatlan nem vagyok-ban

                 

a külvilág

még az ész reteszén

kalimpál fennakad

gyászosan nyüszít

s azt ígéri

hajnal lapul

az éj alatt

           

               

Malterhullás

           

Mondjad

ígérjed

a súlyos

igéknek

nincsen

súlya

ékét

zománcát

a tapasztalat

legyalulta

egy maradt

csak

a végső

kérdés

nyílás-e

a halálba érés?