Nem úgy...?

a betűbányák koldusa

csipesszel szedi fel

az imakönyvből előmászott,

kitépett szárnyú kék-zöld

szitakötőket

fehér köpenyben versszeleteket ragaszt

az áldozati bárány oldalára

(kínos hadirendbe),

miközben állandóan azt kérdezgeti magától:

nem úgy kopog-e a monolit szíve,

mint a nagyfarú nővérkék cipője a gangria folyosóján?

a hitet marógép formálja,

és a leszakított forgácsok:

egy-egy nap

konyhanyelven szól a költészet

egy ideig még obulust forgat nyelve alatt,

majd meghal a tükör előtt