Gauguin után indulok

Néha nagy barna bőrű nőkre vágyom

Boldog szigetek bennszülöttei ők

Hullámzó testük puhán hever egy-egy szalmaágyon

Örök-morfium-ízű szeretők

Várnak rám Tudom S csókjaimra mint ékszerekre

S én ott is hagyom ajándékaimat minden drága lányon

Ők meg mosolyognak nevetnek folyton a szemembe

Kóstolgatom lényetek ti kovásztestű friss nők

Tanítsatok meg engem szeretni barbár évezredekre!