In flagranti; A vágóhídon; 48 év múlva; Egy leszbikus nőt; A combok közt; In maeternas
In flagranti
mindenfelé, nasledovne
a post mortem mindörökre,
szintek égnek, žijíci sen,
összeégve, tök véresen,
és a hullahopp báli ruhája
fuldoklik rá csontig ázva.
nyirkos sejtek in flagranti
zacskóban jó fészket rakni.
A vágóhídon
A vágóhídon, minden előkészítve,
vedeljük a vért, és a törött szájú
cserepek, sikoltozva reccsennek,
a végighasított ajkon keresztül a
fogakba húznak csontszilánkot,
forgácsot hamuznak a kettéomlott
nyelvre, gyönyörű, az olajos napfény
az elborult szemekben, a ráspoly
hangja megszédíti a felséges
hurkákba tespedő lágy férgeket,
hemzseg a szeretet, átjár az élet
minden testet, sőt a testeket
a váratlan élő lehetősége fürdeti
elérhetetlen világokba, míg érezni,
ahogy mind, sorban, ellebeg, mintha nem.
48 év múlva
A 48. szélességi kör elhagyása
kezdetleges téma csúszómászóknak.
A nektárivók felszisszennek,
kolibri vergődik a kékesfekete
hajban. Előttem ez a könyv,
benne egy spirál égeti a lapokat.
A 48. szélességi kör húzódik át
rajta. Mint a dróton, csillog
a dér, ahogy Faraday leírta a
jégkristályokat. Grillezett csibemell
sóhajt, sárgarépa búvárkodik
egy tál kocsonyában. Kezdetleges
novembervég, olyan hatezer évvel
ezelőtti. Bundát növeszt a
számítógép klaviatúrája, és
kellemes, lágy érzés megírni ezt.
Hófoltok az arcon, belül egy
széntelep ég forradalmi lázban.
A padlásról lezavarom a denevéreket,
pókokat csavarozok mind a
tizenkét sarokba. Megjön a következő
nap, mint a hatórai gyors.
Nem néznek ki az ablakokon,
mint James Fean tette Colorado
Springsben. Nem ülnek, mint
Mary M., és nem kattintják
el a polaroidot, mint akkor ő.
Egy fekete folt vándorolt át a
képen, észrevette, de aztán már
beesteledett. Néhány épület
magasodik. A feliratok egymásba
nyúlnak, összezavarnak. Negyvennyolc,
negyvenkilenc, ötven.
(1996)
Egy leszbikus nőt
Egy leszbikus nőt nehéz a hátára fektetnem,
nem elég rá az életem.
Mit gondolok, van-e még esélyem?
Nekem nem tűnik fel a beteg tekintet,
amely ott rejtőzik mögöttem.
Lehetnék áldozat, arra az esetre,
ha valakit megerőszakolna a teste,
amit én veszek át tőle kölcsönbe.
És azt majd úgy utálom, hogy talán
meglátnám a magam baját, amivel,
eszméletlen tudatlansággal,
az emberi utat járom.
De minek tudni azt, ami nem vagyok,
ha nincs időm rá, mondjuk most se.
A test félénk rajza, ahogy nézünk egymásra,
nyakam köré tekeri sálját.
* * *
Ha kétoldalt a herezacskót fölcsippented,
olyan, mintha pinából törne előre a fasz.
De tudok olyat is, hogy visszaszívom
a makkom, és üresen sír a lábamköze.
A combok közt
A combok közt meztelencsigák
húznak nyirkos testeket,
mikor lehajolok, hogy egyenként
csókoljam fel őket.
Lágy szájamba fogom
harántcsíkos törzsüket,
s fogammal roppantom szét
forró életük hemzsegő árját.
De már jön, jön a következő
csali, én rákapok, legyen szent
terhem, kihordani képét
a megfogant nyálnak.
Egy izgága mozdulatba inog a gyomrom,
szétvágódnak beleim, előcsúsznak
a kékeszöld árnyak, mellemre tapad
tejet szívni nyüzsögve a csorda.
Akkor már combom maga a kész
csoda, szétnyílok akaratom elől,
átrágom magam a véren, amely
elszürkülve száll, vagy inkább
sötéten.
In maeternas
hogy szép lassan dögöljetek meg
ahhoz nem kell szonett
hogy a sorvégen lelökjelek
elég pár jótékony mozdulat
amely a papíron halad
és sosem ér le róla
összeégsz magadba
bármennyit zuhan elfogódva
***
Nincs hüvelyem,
mert nem vagyok nő,
és a mellem lapos.
Szeretnék biztonságos,
tiszta, száraz érzés
lenni,
olyan egészalakos.
Ínyedről csipegetni
slájmot, húú.
Multijoyce swisslife,
perfectly you.