Pirogram VII

Félálomban, anyag és szellem között,

mint kozmikus száműzött,

félig éberen

a részeg térben

az Úr összes hangjára szomjasan

nyugtatgatom magam.

A rög fülelni kezd, megmoccan,

körülsandít, majd feldalol.

Az égmadár csőrében véres Hold énekel,

szemében őrült láng ragyog,

félénken rebbennek szét az éjben

a rövidzárlatos csillagok.

Mint jégdarab, kavics szitál,

a hidak teste fáig meztelen.

Az idősíkok egymásba csúsznak

egy vértől szeplős hentesköpenyen.