Quiness; Hattyúdal

Quiness

nyújtsuk meg lábujjainkat

kössük össze és induljunk

vándorútra mint a gyűrű

s kígyó araszolva

nyomot hagyva a sivatag

emlékezetében hogy észre

vegyenek és megjutalmaz

hassanak ránk

Hattyúdal

te leszel a hattyú a vérző öbölben

az alkonyat lánya

tudod én kocsizajba zárva

füstöt lélegezve élem át

a virradat és az alkonyatok

közti szakadékot

álmaim foszlányában néha megjelensz

átitatsz és elvezetsz az öbölbe

és én szabadság ittasan

felsértve lábam szétszakítva körömcipellőm

mászom feljebb és feljebb a sziklán

és minden egyes kiszögellés egy fájdalom

közelebb visz a beteljesüléshez

kitárom karjaim

(dugjátok el fényképezőgépeiteket

nem akarok címlapon szerepelni)

csupán a hattyú mellett csobbanni

a vér lágy bársonyában