Kút
Csehy Zoltán fordítása
Káprázat ablaka, ó, előjössz a mélyből.
Fejem a gerendázatra hajtva
hányszor figyeltelek, ezerarcú üveglap!
Az istent vagy a sátánt
kerestem mögötted. (Sejtve már,
hogy összeforrtak, mint a képek
a kártyalapokon.)
Kút.
Kérdeztem, te hallgattál.
Egy békát köptél csak vissza. Örökké
zölddel bevont köveid ragyogtak, akár
a legfelsőbb bíróság asztala.
Betetőzted magad. És kíváncsi fejedet
salomésan hordoztad
csillogó tálon.
Ablak a senki
házán! Mit akartam látni általad?
És hová? Nem tudtam, hogy az ablak
csak belülről az, ami,
hogy isten, mintha kútba nézne
fentről, úgy néz az ablakokra,
és éppígy találgat: mi lakik bennünk.
Ó, kútkáva, bilincs, alattomos gyűrű.