Lány
Csehy Zoltán fordítása
Rend, az ágy alatt is, a koleszon,
az albérletben, szoba-konyhás rend: az asztalon
virágok, egy átjáróban vette, néhány kalács,
anyja sütötte, mákos, mézes, megszikkadt,
régi cukorral töltött almás,
ruhadarabok, olcsó csipkék, a falon egy
impresszionista kép másolata, tükör,
szemében hirtelen kedves pucérság
csillan, olykor félénken, olykor bátran, hímzett
vánkos, hazáig hosszú utat bejárt, kimosott zakók:
szombatra, vasárnapra, ünnepnapra,
félig kiivott fehér bor, virágos
csészék, égszínkék, fekete vagy aranysávos
tányérkák, fél skatulya
amerikai cigi, magnó,
persze lehallkítva, és körben mindenütt
ugyanaz, minden gyöngéd, kötelezettség
nélküli, és pusztán fogalmi: képeslap, színes folyóiratok,
három vagy négy, néhány könyv,
két cseh, kisszótár, nyelvkönyv, legyen mondjuk
angol, társalgás, mindig ugyanazon
az oldalon kinyitva, jegy,
két jegy az esti előadásra, egy a
barátnőjének, szekrény, zsúfolásig
könnyű, nyári holmival, ágynemű,
mosdóban ellöttyintett harisnyák, sóder,
kivel járt, kit szeretett,
hogy múlt el, a fogamzásgátlás
kérdése, inkább egyedül marad,
valahogy semminek sincs értelme: nem kell
levetni a cipőt, végül is leveti, ledobja
a szvettert, a délelőtti ingecskét,
fürdőszoba, samponok, hófehér szappan,
fogkefe, luxuskrém, sötétedés,
szeretkezés, aztán a másiknak nincs mit
mondania, senkinek sincs mondanivalója,
hát egy percre se áll be a szájuk, kissé
idegenül, kissé magányosan, külön-külön
feküsznek: a váratlan csönd
karjai közt, a megjövendölhetetlen csönd
karjai közt, kigyullad a lámpa, behunyják a szemük,
fogalmuk sincs, milyen a színük, kissé elhajolva,
végül is a partner ránéz, egyszeriben
fontossá válnak a részletek, főleg bőre
apró szépséghibái, keskeny vállain, a hátán,
végül elneveti magát, még nem hiszi, de
mintha már a hirtelen jött egyetértésben, szánakozásban,
testi fényben minden teljesen egyértelműsödne,
de a lány egészen tárgyilagosan
közli, hogy elfelejtett telefonálni,
meztelenül kel föl az ágyról és a sötét
kagylóból hosszan hallgat egy idegen,
tolakodó hangot, visszatér, most
valahogy szebb, töprengve néz
és minden ízében hallgat.