Kalligram / Archívum / 1997 / VI. évf. 1997. szeptember / Új utak a szlovák novellisztikában?

Új utak a szlovák novellisztikában?

Az itt következő négy novellát annak a pályázatnak a díjazott írásai közül választottam ki, amelyet éppen egy évvel ezelőtt hirdetett meg a hovatovább a legrangosabb szlovák könyvkiadónak tekinthető lévai LCA igazgatója, Koloman Kertész-Bagala. Zsűritagként magam is olvastam a beérkezett pályaművek több mint felét. S ez nem kis feladat volt. A kiadót és a zsűrit egyaránt meglepte – bár nem túlzás, ha azt mondom: megdöbbentette – a nagy érdeklődés (a részvétel). A pályázatra, írd és mondd, kilencszázkilencvenhét novella érkezett be a kiadóhoz, és ebből nyolcszázkilenc felelt meg a kiírás feltételeinek. Ebből az irdatlan kézirattömegből a zsűri mintegy százhúsz novellát érdemesített továbbjutásra a második körbe, s végül huszonhét novellát sorolt be a Poviedka ’96 című kétkötetes antológiába, amely a tavasz végén jelent meg, természetesen az LCA kiadó gondozásában.

Mivel a pályázat jeligés volt, így a zsűri is csupán az eredményhirdetés pillanatában ismerte meg a díjazott, illetve az antológiába besorolt novellák szerzőit, a kimaradt írások szerzőségéről pedig a kiadó – joggal és etikusan – mélyen hallgat. Hiszen „befutott", több kötetes írók novellái is kimaradtak. A bejutottak névsora viszont megint csak elképesztette a zsűrit. Hiszen a Hochel-fivéreken, a második díjas Tomáš Horváthon, a harmadik díjas Peter Valčekon, a különdíjas Peter Pišťanekon, továbbá Martin Kasardán, Václav Pankovčínon, Vlado Puchalán, Jozef Špačekon kívül zömében új neveket ismert meg. Még a fődíjas Braňo Hochelt is költőként, de még inkább irodalomkritikusként tartja számon a közvélemény, nem pedig novellistaként.

Kellemes meglepetésként érte a zsűrit, hogy a műfaj hagyományos szabályait tiszteletben tartó, jól megírt novellákon kívül több, a mágikus realizmusra vagy a posztmodernre kacsingató novella jelezte azt a szemlélet- és stílusváltást (szinte mini forradalmat), amely e műfaj szlovákiai történetében napjainkban kezdődött el. A posztmodern írások közül a Kalligramból is ismert Tomáš Horváth és Michal Hvorecký novellája mellett mindenekelőtt Michal Habaj prózája emelkedett ki, amely ironizálja és parodizálja is az irányzatot, sőt a dekonstruktivista irodalomtudományi nyelvezetet (zsargont) is. A szerző igen fiatal ember, még csak huszonhárom éves. Ezért az írásáért e sorok írójának a különdíját kapta.

Rado Olos az év felfedezettje díjat érdemelte ki itt közölt novellájával. Ő is csak huszonhét éves. Huszonhárom éves és a teljes ismeretlenségből bukkant föl a junior (a legjobb fiatal írónak járó) díj nyertese, Radoslav Lipták is. S ha nem feledkezem meg az ugyancsak fiatal Tomáš Milatáról vagy a kötetben nem szereplő, de már országosan ismert Vlado Balláról, bátran állíthatom; hogy radikális nemzedékváltásnak vagyunk a szlovák kispróza fejlődésében szemtanúi.