[ezer veszprémi naplemente]
244.
ez a város is csak a versben város
a nyelvet* országot a vers teremtette
megtörténünk mint a hazugságban
mint a szerkesztői szobában
az ám a felsorakoztatás
így leszünk jegyzet
kulturális altanács
mítoszpor
manőverező vörös nyelv
milyen hely az amelyet csak a vers ír
milyen nyelv az amelyet ha leírtak
kilakoltatja a legtöbb szavát
felettünk több holdszínű segg függ
245.
nézzük még akkor őt
holott ugyanaz az alak
amilyennek tegnapelőtt tegnap
ma reggel megismertünk
nézzük vizenyős szemét
amelyben a tejes ég ragyog
szüksége van saját napra
tájat járó szerkezet kell neki
valóban világot teremt
a tapsrend helyét eltalálja
a történetírót aki megírja
aki esélyes a jövőre
egén több holdszín segg függ
246.
az üvegzsebben üvegkéz matat
(miközben) a háttér csupa hó
a téli üvegzsebben téli üvegkéz
matat (tehát) a tér csupasz hó
a táj (megvan s eltalált) az idő
most lép be (oda) a csoportképbe
egy fogalom s a fogalom kezében
a fogalom apró fogas fűrésze
a tablóról az üvegzseb lereped
csörren cseng (líddé lenne)
történet a tér üregében
a fehérhideg fűrészporban
a táj mintha elfűrészesedne
247.
naplót vezet bezárja a várost
lapjai közé a saját hóesésben
saját utcát a saját várost
formázza saját szőke fényben
amint közeledik hozzá úgy lesz
amiként lesz úgy közeledik
pinában a drága pinaszag
levesedik érik és édesedik
a naplóban a város felöltözik
szeretkezik s lekurvázzák
a naplóban a város levetkezik
nézi az 1001 naplementét
főz stoppol gyereket nevel
248.
nem tudtam azt hogy lehet a tér
fehér kartonpapírdoboz
papírdoboz alján olyan egéralomnyi
sok egérrel és darás szarral
nem tudtam hogy ez
hogy ez a csupa csősz s vak hely
színig telt mocsok
a papírdoboznak bendőjébe pír
ral tér meg mindig a lakója
nem tudtam hogy a tér
mint az isten bármi lehet
pálcaujjával bárhonnan reád
visszamutathat
249.
köpenyben jöttek
a nyurga kodaklányok
a fosos könyvek
és a könyves házak
250.
a madár amely átrepült a kerten
nem hiszi hogy Isten
rajzolta meg röppályáját
nem hiszi hogy a szárnya
a versbe beleér
nem tud mégsem visszavetkőzni
akár csak a hárs
oda ahol nincs folytatása
ahol tolla hullva
csupán a vastag avarra perdül
ha énekel a hangját nem fogja el
az illatba bezárult fa