Az ifjú és az agg; Barokk

Az ifjú és az agg

Hommage à Weöres Sándor

1

„Ablakom mögül elriad a hold,

tücskök laknak a bokámban.

Angyal tolul szemembe, mint a füst.

Mi az, amiről leváltam?”

„Minden szorongás égitest.

Szimfóniád erekre szálazódik.

Két angyalszárny az esték pallosa.

Az igazság levált. Mondd a valódit.”

2

„S ha megjegyzem a sejtelmeimet,

mint almahéj a metszőfog nyomát?

Kevésbé félek majd, öreg?

S veled mi történt? Téged ki lát?”

„Teve-forma vagy király-forma felhő,

a szikla is kigyúl, ha ég a katlan.

Ég a vágóhíd. A tyrannus eldől.

Ami történik, láthatatlan.”

3

„De merre? És hogyan? S az esték!

A reggelek! Az egész hibás

fogaskerék-rendszer! S a távolba

a soha be nem következő csattanás!”

„Az utak: egyetlen szimfónia. Ne játssz

éjfélt, se hajnalt, ha a hold letűnt.

A rend megpendül majd, ahogy a tücskök.

Világosodik. Suhogós. Gyerünk.”

Szigliget, 1997. január 20.

Barokk

de tous les lieux et

de tous les temps

Gérard Genette

Mint a megbűvölt nyúl, ha álmodik,

s nem is egyet, de kettőt álmodik,

s lánya, fia is vele álmodik,

és álmuk nem első, de második,

az első álom lényege: »lirique«,

a második (ab ovo) »onirique«,

és mert mind bűvöletben álmodik,

az álmukra a keret ráfolyik,

így kerettelen álmodnak tovább,

a napot elnyelik az éjszakák,

a liánt földre tekerik a fák,

a fákat az ég tekeri tovább,

s a mindenségben diegetikus

értelmet nyer a nyúlnyelv: „hova futsz?”

– Quo vadis? –, nem lehetsz, csak második,

a téridő előtted álmodik,

ki utoléri, azonnal kilép,

és nem derül ki többé a kilét,

aki győz, névtelen lesz valahány:

cél és hiúság fordított arány.

Álmodni (nem aludni) cél előtt,

álmodni veszteséget, téridőt,

álmodni metadiegetikus

szerelmeket, hol a hatvan s a húsz

a fákról égre egyformán pereg,

amíg megfordulnak a kerekek,

és újra összeépül a keret,

s az éj kiöklendi a lényeget,

hogy álmod sorsa többre változik,

mint a megbűvölt nyúl, ha álmodik.

1997. június 22.