Fehér-fekete; Hó; Mozdulatlan; Erózió; Lehetőség; Törés; Aludni

Fehér-fekete

A fehér lassan ellepi

elfogy a fekete

és felpuhulva már a felszín

minden göbe görbülete

A tektonikus torzulás

ne legyen látható

az égnek emelt öreg arcot

hadd hullja be a hó

Hó

Ha majd a hó ha majd lehull

a földre ha lehull a hó

a sérült síkokon felépül

egy magasabb formáció

Mozdulatlan

Mert elmozdulni sose vágytam

megálltam a magam helyén

volnék fa fújhatna a szél fenn

tartana lenn a televény

Erózió

Nincs kivédeni semmi mód

az emésztő eróziót

ahogy mind magabiztosabban

terjeszkedik benn a tudatban

az induló gondolatot

eltérítik a torlaszok

a szavak foszlánnyá enyészve

széthull szándékuk szövedéke

Mintha többé nem volna más

csak folytonos fogyatkozás

de mégis valami belőlem

van egyre inkább éledőben

és lehajol fénylő fölénye

a véges pusztulás fölébe

Lehetőség

Egy lélekzetnyi lehetőség

váratlan rés a kényszeren

mindig adódott valahogy

és ennyi elég volt nekem

Törés

Minden befödve már

lágyan bebagyulálva

az éles törésvonalak

zsibbadnak tompaságba

De néha egy ék átüti

ott kiszakad a pólya

és ami benn betokosodva

fel-felnyilall alóla

Aludni

Telefon Mit mondtam neki

az elme rögtön kiveti

Beszéltem Nem tudom kivel

aludni kell aludni kell

A hangot lefogja a hó

a tudatot az altató

szétfoszlat elfelé terel

így volna jó elmúlni el