Egy onanista megkésett délutánja

1.

Élete délutánján, egy kiadós ebéd elfogyasztása után.

Igen, így teli gyomorral, jó lesz. Szeme dúvad, bogara résében

nyál csillog. Ujja érintené a valódit, de még az ágyon kiterített

pornólap, kivülről-belülről kiborotvált Kirké-csirke előtt is elpirul.

2.

Mit mondjak?

Azt se tudja,

hová dugja  –

a metaforáját.

3.

Igen, csak metafora maradt belőle. Hátulról képzeli el magát;

hátulra képzeli magát – onnan dörgölődzne szívesebben, sebesebben.

Hátulról még szerethetnélek is, szavalja odaadóan. És folytatja:

Olyan gótikus vagy. Ilyenkor-olyankor. Az apszisod.

4.

Megőrizlek emlékezetemben az utókornak: és még azt is

túl fogom élni, ha időben megtanulom elég jól nélkülözni

magamat. És ez meg mi? Buddhizmus?

5.

Most sírjam el, hogy nem tudom magamat elfogadtatni

magammal és másokkal saját magukat? Másokban magamat

másokkal?Magamon kívül, örökéletű önhiányomban nyúlok

magamhoz. Majdnem magamig nyúlok

(ki ebből a nedves paradigmából).

6.

Igen? És mi ebben

a buddhizmus?

S mi ebben

a buddhizmusban

nedvezzük be magunkat

ömlesztett magunkkal?

7.

Önkontrollnak nem is olyan rossz;

távirányítható képzelgések,

tévirányítható érzelgések.

8.

Kis híjján magamig nyílok. Agyamban nyirok.

Délután, benyitok magamba. Magamra nyitom

magamat. A látvány megrázó: fekszik az ágyon,

nyálazva-reszketve, a hím klub egyetlen, koszorús

alaposan bepörgetett tagján végezve az öncsonkítás

unalomig súrolt rituáléját.

9.

Nem meri megvásárolni a valódi részlethű utánzatát.

A vagina-protézisek netovábbját. Így se rossz:

gyávaságból erotikus erény is kovácsolható.

Tantrikus közösülés a mesterségessel. Rosszabb híján.

10.

Azt mondja: tíz.

Az öncsonkítás önvédelmem

legvonzóbb cselfogása.