Mitől szép, mitől igaz a pornó?

Volt egyszer egy írásom, melyben egy pornófilmforgatásról esett szó. Ez azonban elkallódott, mivel nem vettem be a novelláskötetbe, mert az üzenete-jelentése-mélysége nem volt kedvemre való, valahogy túl egyszerű történet volt s a humora nem jött át elég egyértelműen. Mindenesetre emlékszem az érzésre, mely átlengte: ebből nem lesz semmi! A rohadt és elkorcsosult világteremtő izélje meg, ebből nem lesz semmi. Szóval emlékszem: hogy támadnám le a szennyes lelkületű ősteremtő fantáziátlan üregeit! Tömném be a kamaszkorom összes megtermelt sárgásfehér váladékával azokat az odvas lyukakat a parázna mennyben!

Szóval, szerintem abból az írásból nem igazán lesz semmi, mindenesetre arra emlékszem, hogy egy jelenetben a dolog valahogy nem stimmel, a lakótelepi franciaágyon kevés esemény zajlik, ekkor a rendező nagyon erősen elgondolkodik, hogy döbbenne meg a ronggyá tömött lehorkant szájú tehetetlen és hamis fekete hangon karattyoló ősvilág eredeti matuzsáleme, aki a kör közepén ül vagy ácsorog vagy ténfereg. Ó, világ kínjai egyesüljetek lelkivilágomban. Nem vagyok én afféle matróztípus, matrózféle fazon, aki elviseli a különböző égi és vízi megpróbáltatásokat, túl érzékeny vagyok immár a földi témákhoz, saját tapasztalataim elidegenítőek és kifejezetten reménytelen és émelyítő világlátásmódot tükröznek. Különösen a folyamatos és állandósult kirohanásaim az üszkös tökű, roggyant falloszú, elpetyhüdt testű ősnemzőnk ellen. A megsebzett teremtő rossz szándékait firtató, rebesgetett elkülönülésének fals hajlamaival szemben tanúsított kirohanások kisebbségbe vonult, rendszertelen elgondolásainak létjogosultságai inkább győznek meg engem. Mert nem létezik, hogy rosszindulat nélkül tárgyalhatóak lennének földi állomásaink és földi témáink!

Kötelességtudóan nem hunyhatom be szemem, nem markolhatom falloszom a világ üres tereit és mondandóját összekötő állatias gondolatok összességének jó érzést sugárzó és kielégülésre vágyó üzenetével kiegyezve, eszméim ezen kísérletező kedvét most nem pártfogolhatom teljes odaadással. Hiszen döntöttem, elhatároztam immár, hogy a rossz meredekebb oldalán kívánok helyet foglalni, és a rossz lejtőjének védelmében kívánok fellépni. A rossz lehetőségeit kívánom terjeszteni, védeni, iktatni, a bezárult szellemiség arcára vetni, közben a hibákat, a levegő létező és eleve elrendelt előítéletével teli formációkat üdvözölni. Az egészség érdekében, ennek képében, egy nagy mennyiségű bélsárt, a biológiai értelemben termelődő, földet tápláló szemetet kell elképzelni, amint egy nagy hátsó és mély lyukból előtüremlik és ily módon szolgáltatja a születő univerzumok alapját. Nem azért, hogy megmentsen bennünket, megmenthetetleneket, kiket már a genezis üszkös fekete mocskossága és kétszínű, gyomrot felkavaró kétértelműsége felzaklatott és cselekvésképtelenné tett! Nem itt van az igazság, és a hazugságot sem szabad ennek mezsgyéin illetve ezek környékén keresni. Undorodva és elfordulva a csúnya ki- és befejezésektől, a lecsupaszított és megalázott emberi, állati, rovar és mókus testektől, valósággal megizzaszt az egyhangú, szédítő szédület, mely akkor talál bennem felfordulni, amikor egy meztelen test humortalanul beavatkozik, behatol, betalál egy másik magára maradt testbe, vagy ebből sportszerűen kialakul valami más, a memoárokra jellemző céltudat, melyről rögvest a világ poklai, valamint a szabadjára engedett innovatív elme előttünk és a jövő generációk előtt álló szenvedései jutnak eszembe. Az irodalmi szabályok, szabálytalanságok, az elferdített asszociációk által megcsonkított képzeleterő ekkor eltévelyedik.

Ilyenkor nem tehetek mást, mint hogy felidézem Bélát, aki bejött, és mivel megmondták neki, hogy le kel tolnia a gatyáját, így hát letolta a gatyáját. Ő egy pótszereplő volt ebben a csillagközi porhófilmben, amolyan statiszta jelleggel küldték be a képbe, ahol már zajlott az eksztatikus szeretkezés az erős lámpák forró fénye alatt. Nem tudni, meddig bírta Béla, valószínűleg addig, ameddig kellett, már erre sem emlékszem pontosan, így alakul egy megkezdett történet az elbeszélő életében és fejében a hosszú évek viszontagságai alatt. Nyílván előbb-utóbb minden férfi szereplő – sikamlós körítéssel – eljut valahogy a csúcsra. A nőket nem ismerem annyira, kifejezetten ebben a témában nem, de a szabályok alól ha ugyan kaphatnak is felmentést, valószínűleg náluk is előfordul időnként ez a világ tétova és kiszámíthatatlan burjánzását demonstráló, elvehetetlen és reménytelenségre, halálszomjra, valamint az élet sötét értelmetlenségét és undorító kegyetlenségét és jellegtelen értéktelenségét észbe juttató és kifejező érzés.

Béla bejön, ha szólnak neki, engedelmesen letolja a gatyáját és mindenki szájába belehelyezi síkos falloszát, ha erre felkérést kap, mint ahogy Mariann is letolja bugyikáját és széjjelnyitja combjait a kamera előtt, ha megegyeztek a rendezővel, és Pali is elömlik, amennyiben erről megvan a szerződése. Az egész azonban valahol másról szólhat, másra is kiterjedhet eközben, más jellege is lehet a főemlősök ruhátlan viselkedésének. Másra utalhat ez a testi viselkedés, a metapornó mögötti hegyek magas bejárata előtt feltornyosuló szürkésbarna felhők létére és jelentésére, a teremtő vörös vörhenyekkel teli abszurd és anyagtalan seggének beretválatlan és arcátlan létére, az elátkozott világon belül fekvő kegyetlen keménységű szorítóra, arra a négyszer négy kis kockára, négyzetméterre, ahol a meztelen és megalázottságot eltűrt testek újra egymásnak feszülnek, hogy létrehozzanak egy kis ÍV ERŐT, ENERGIÁT, HOGY A MEGALÁZOTT ÉS SZÉTSZABDALT ÉS FERTŐZÖTT világ a gondolatokban, az elmélkedésekben és álmélkodásokban is egyöntetűen a csengő hazugságokkal, hamis piszokkal és vaskos reménytelenséggel kenődjön be még a dolgok és jelenségek és hangok megvalósulása előtti pillanatban. Még mielőtt eldőlne az anyagi létezés teremtett lehetetlensége, pokla, keménysége, fárasztó, küzdelmes szenvedése, akárcsak a csövek belső falán nap mint nap végiggördülő bélsár kanyarokkal teli néma útja, a teremtő, a világ létrehozójának alapvető gusztustalansága és obszcenitása, lelketlen programja fájdalomra, szenvedésre ítél engem és a betolakodó vágyakat.

A leszakított ruhák, szétterpesztett lábak egyértelműségével most nem szégyenülhet meg a földi gondolkodás az egyértelmű és megtörténő és titkolni, letagadni vagy tanulmányozni való történetekkel. Inkább rohadjon szét a föld minden zegzuga és puffadjon fel, majd essen szét a pulzáló világegyetemen, minthogy ízlésesen vagy ízléstelenül, tanulságosan vagy szórakoztató módon felcsendüljön az egykori palástolatlan történet. Az egyértelmű és egyenes út, a vágy kielégítése, a belevetődés a fizikai örömökbe, mely elképzelhetetlenül nagy meggyőző erővel palástolja a józan világfelmérésre és az egyértelműen sikeres túlélésre való berendezkedés igényét kikiáltó, annak hiányát felismerő tudati megnyilvánulásokat.

Az ideális világban nem figyel senki a másikra, senkit nem érdekel az egyik, nem ijednek meg, nem éreznek együtt a főemlősök az elcsigázott teremtő gusztustalan éhségével és felszínes óhajtásával, miszerint nézőként, közönségként kíván részt venni az általa megteremtett világ izgató vagy izgalmasnak hitt jelenségeiben és történéseiben. Inkább együtt van, együtt fejeződik ki a csoportos emberi szellem és bejut, beférkőzik mindazokra a helyekre, ahol kirajzolódik, kiviláglik egy hozzá hasonló vagy hozzá idomulni kívánó gondolat. A rend, bár talán sose áll helyre és rendszer sem születik az efféle elgondolásból, mindenesetre biztos lehetőségeket teremt egy felülről szemlélő vagy éppen központi helyen koncentrálódó vizsgálatra, mely más helyzetből és más szempontok alapján állítja be, illetve értékeli az elszabadult vágyak, a fékezetlen szexualitás, a pornó hatásait és megnyilvánulásait. Ez alapján persze sokan vélhetik, hogy egy újabb, esetleg minden eddiginél nagyobb veszteség éri a kutató szellemet, de ez az egy szempont nem sokat számít. Bicebóca esete jut eszembe, az egykoron nagy sikerrel bemutatott színdarabváltozatok, melyekben a Bicebóca nevű figura, a sánta kisfiú végigsétál a színpadon és erősen húzza a lábát. Így mindenki látja, hogy ő a Bicebóca, és a közönség egyből bekerül a történetbe, melyben a szereplők beszélnek, ki-ki elmondja saját mondandóját klasszikus alapon. Ellenben szexuális aktus vagy pornóelemek ott nem jelentkeznek. És még számtalan ilyen szemléletes példát sorolhatnék fel, de lássuk be, most nem erről volt szó.