Kalligram / Archívum / 1998 / VII. évf. 1998. július–augusztus–szeptember – Pornográfia / Nyelvterület

Nyelvterület

Messze került tőled Tokaj

Mióta kedvenc butikod a Kookai

Ágyba bújunk, jön a répamese

De nem alszol itt, bébi, te se

Erek közé egy injekció

ínyek közé egy erekció

Majd az étvágy villamosa

Az írók boltjában Vargas Llosa

Itt fekszem plédemtől Keletre

Bizony, bizony, kondom néktek

A kifutón futottál be, és még

Mindig nem talállak elég szépnek

                   

28 rovátka a panaszfalon

Az utolsó szakasz kegyetlen szlalom

Ez a szegény kis luvnya

A vesztébe futna

De vajból a szívem és marasztalom

Megakadtam ezen a hullámhosszon

Nem kéne ennyire durván tosznom

De televágom a csajt még ez egyszer

Gyakva ismerszik meg az ember

Mer’ sok függ attól, milyen az adjonisten

Teneked arról dunsztod sincsen

Mekkora tanár áll most a spiccen

Na oldd meg a sliccem

                   

Zongorázom és tömöm a búrám

Kaviár és kávé a klaviatúrán

Kezdődik a nap, új szereposztás

Én vagyok a levél és te vagy a postás

Kézbesülök, most révbe értem

Egyre szaporább az érvelésem

Mer’ hiába követelőzöl

Következőnek te vetkőzöl

Sikert aratsz a kasszásnál

És utóbb kamatoztatod

A gyűlölt tapasztalatot

Amit begyűjtöttél egy akasztásnál

Lucskos bugyiban és nyakában kulccsal

Régi kanok közé ácsingózó új csaj

Nem tudod, mire vállalkoztál

Még a petefészked is odakozmál

Ha belédmerül a merülőforraló

És porig aláz a borravaló

Aztán az utcán bőrig ázol

Csak engem igazol, ha jobban vigyázol

Mondtam ezerszer, én vagyok a bajnok

Mégis idejöttél, de csak bajnak

Csőre töltök és tőrbe csallak

Mert igényled feltehetőleg

A mindennapi betevődet

                     

Ez a ribi öreg egy szilikon csoda

Egy fokkal jobb, mint Csubakka meg Joda

Nem bámulj, nem tetszik ez a mustra

De jó vagy jó nálam egy orgazmusra

Odanézz, öreg, a csajod meglép

Pedig a kis tár siet beléje

Mielőtt elpockol, lássuk a nedvét

És soha nem nézünk feléje

A számláján van jónéhány küret

A srigóját műtik: fitymaszűkület

A gyengédek kedvéért mondom el megint

Nem csókoltam meg a ravatalon Lenint

Nem zavarnak már a ricsajok

A farkamon civódnak a free csajok

                       

Amíg kiéneklem a magas cét

Tegyél a botom felé egy könnyű sasszét

Egyik szavamat a másikba ne öltsem

Bukj rám, bébi, bölcsen

Nem fűlik a muszájhoz a fogad, na elég

A garas helyett a farkam verem beléd

Ez sem lesz egy sétagalopp

De nem vádolhatsz, hogy béna vagyok

Kár a gőzért

Máma Termann lő szét

Lomha vagy és veled a fasz kivan

Ez nem volt benne a pakliban

Mondom az igazat, a trú sztorit

Szó sincs róla, hogy túl szolid

A rosszullétig vibiztetem a ribit

Ha tilosba tévedek, nem igazol alibit

Fölszedtem a csajt a koleszbálon

És gátlástalanul molesztálom

Az ő beszéde a vadon szava

Kússzál, kislány, hason haza

                       

Húzzuk a lóbőrt vagy húzzuk az előbőrt

Érezd bennem, érezd a csődört

A lelkem rá, hogy nem mondok csődöt

Lopom a napot és csapom a szelet

Ez csak egy szerep

Túlnyomás van bennem és a szerelem a szelep

Sípol a tüdőm, mint a teáskanna

Idegen terep nekem a fáskamra

De gerenda, amivel kiszúrom a szemed

Ha meghúzod a rudim, én kihúzom a telet

Merő talány, de nyerő találmány

Leleményes ez a kényes cigánylány

Ha vegyszer van benne, ez csak egy példa

Egyszerre vadász és könnyű préda

Fát vágok a hátán, hűvös és lomha

Rég vártam erre az alkalomra

Rászorulok vagy meghúzom magam

A szája jár, mer’ rájár a rudam

Figyelnek minket az angyalok

Aranka lankáin sosem lankadok